A hetedik ajtó

Fülszöveg

Faluban felcseperedő gyermekként nyitott szívvel, derűs bizalommal fordultam az élet felé. A természetközelség, anyám biztonságot nyújtó ölelése, otthont adó szeretete meghatározta viszonyulásomat a világhoz. Korai halála megértette velem, mennyire befolyásolja sorsunkat az egymásrautaltság. Nővérem és sógorom szerető gondoskodása elkísért a felnőttkor küszöbéig. A könyv egy beavatási szertartásra hív - felismerések, élmények, emlékek tárulnak föl, s az érzelmek amplitúdóján át eljuthatunk a megvilágosodásig. Ám mindannyiunk életében létezik egy „hetedik ajtó", amelyen csak önmagunk léphetünk be, de ami belül megbújik, mindenre rávetíti fényét.
Pozsgai Györgyi
Pozsgai Györgyi esszéi a napló közvetlenségével és őszinteségével szólnak a személyiségét megszólító művekről. Nem egyszerű műelemzéseket ír, hanem különleges, a női érzékenységen átszűrt élménybeszámolókat. Vallomásos esszéiben olyasmiről ad hírt, amiről csak a szentimentalizmus korában elterjedt lelki sztriptíz idején mertek beszélni - a művek befogadásának emocionális hátteréről. Az érzelemből áradó gondolatról, a gondolattá kristályosodott érzelemről, mint a szépség megpillantásának, a „príma matéria" születésének bensőséges ünnepéről. Pozsgai Györgyi ugyanis - összhangban a Hamvas Béla-i tanítással - tisztában van a szépség éltető, gyógyító hatalmával, szakrális eredetével. Azzal az összefüggéssel tehát, hogy létezésünk központi napja a Szeretet.
Baán Tibor Vissza