A Hét Sziget Köztársaság és Kapodisztriasz

Előszó

A XVIII-XIX. század fordulóján igencsak mozgalmas volt a Jón-szigetek lakóinak élete. A hosszú velencei uralom után, az 1797-es campoformiói békében a Francia Köztársasághoz csatolták a "Hét Sziget" néven emlegetett területeket. Ezek a szigetek számos apró és 7 nagyobb szigetből állnak, úgymint Korfu (Corfu vagy Kérkira), Paxo, Santa Maura, Keffallónia, (Cephalónia vagy Kefalinia), Ithaka (Thaki vagy Kis Cephalónia), Zákinthosz (Zanté vagy Zante) és Kíthira (Kythéra vagy Cerigó). "A Jóniai tengerben, az Albániai, Livádiai és a Móreai partok körül fekszenek, hegyes halmos darabos, mégis nagyrészint termékeny földjük és igen kellemetes levegőjük vagy is klímájok vagyon. ...Ezen szigeteknek öszvességgel 444 négyszögöl m.f. a' kiterjedések, a' lakosaik száma pedig 216 000-re megy, a' kik Görögök és Olaszok, és a' görög , kathólika és a zsidó vallást tartják. A' közönséges nyelv a' Görög és az Olasz nyelvek."
Napóleon stratégiai szempontok alapján tartotta fontosnak a szigetek megszerzését, talán legnagyobb álmának, az európai és az ázsiai birodalmak saját fennhatósága alatt történő egyesítésének első lépését látta birtoklásukban. Rögtön helyőrségeket állíttatott fel, és nagy raktárak építtetését kezdeményezte, hogy az ázsiai és a görög, illetve a francia termékekkel folytatott kereskedelem útvonalát biztosítsa. Tervei megvalósítása érdekében a Török Birodalom igájában nyögő népeket is csatasorba szerette volna állítani, kiáltványt intézett a görögökhöz, az egyiptomi expedíció kezdetén az arabokhoz, amelyekben nemzeti felkelés megindítására szólította fel őket. Expedíciós seregeinek megtorpanása, illetve a francia belpolitikai bonyodalmak súlyosbodása miatt, le kellett mondania a keleti tervekről, és amikor Napóleon visszatért Párizsba, a második koalíció csapatai már megvetették lábukat a Jón-szigeteken." Vissza