A Herman Ottó Múzeum Képtára

Előszó

Rendkívül felemelő érzés az, amikor az emberi kultúra egy csodálatos szépségű tárgyának látványa vagy ábrázolása egy múzeumot idéz fel emlékezetünkben. A világ számos pontján a görög, majd a szkíta művészetre jellemző leroskadó szarvas motívuma az emberekben már a miskolci Hermán Ottó Múzeummal is összekapcsolódik. Ez nem véletlen, hiszen immáron fél évszázada a múzeum jelképeként tűnik fel minden lehetséges helyen annak az 1928-ban Zöldhalompusztán megtalált szkíta aranyszarvasnak a fényképe, rajzolata, amely nemcsak a nemes állat küzdelmét fejezi ki, hanem szimbolikusan egy közgyűjtemény harcát, az állandó fejlődésért kifejtett tevékenységét is. Ennek sodrában fontos mérföldkő a Hermán Ottó Múzeum Képtárának újbóli megnyitása és e szakkatalógus elkészülte.
Az 1899-ben alapított miskolci múzeum az általános szakmai megítélés szerint is Magyarország egyik legjelentősebb közgyűjteménye. Ezt hitelesíti többek között az, hogy 1985-ben a kormányzat tudományos kutatóhellyé nyilvánította a múzeumot, 1999-ben pedig az „Év múzeuma" címmel ruházták fel az intézményt, a múzeumnak helyet adó város közönsége pedig 2000-ben „Pro Űrbe" díjjal jutalmazta évszázados tevékenységéért.
Móricz Zsigmond, a múzeum nagy barátja azt írta az 1920-as évek elején, hogy a „miskolci múzeumban mindig történik valami". Munkatársaink a móriczi gondolat szellemében valóban mindig arra törekedtek, hogy az intézmény alapfeladatainak ellátása mellett rendszeresen valami újszerűvel, látványossal álljanak a nagyközönség elé. Vissza