A helyzettudat változásai (dedikált példány)

Fülszöveg

Európának abban a térségében és az időnek abban a szakaszában, amelyben a helyzettudat változásait vizsgáljuk, a társadalom létezési formáit sokkalta inkább az elmerevedettség jellemezte, semmint az ígéretesen dinamikus mozgások. A változások mindenekelőtt világbirodalmak mérkőzéseinek az eredményétől függtek, s egy-egy nemzedék szerencsésnek érezhette magát, ha otthonát nem kellett üszkös romokból újjáépítenie. A külső világ azonban nemcsak a rombolás rémével fenyegetett, hanem követendő példákat is mutatott, és hosszú időn keresztül felkészülési lehetőséget biztosított a számbelileg lassan gyarapodó és szakműveltségben differenciálódó erdélyi értelmiségnek. A legfontosabb talán az, hogy ez az értelmiség századokkal ezelőtt megtanulta, hogy önmagát egyetemesen elfogadott mércével mérje: az egyéni célt, közösségi feladatvállalást, az alkotásban elért eredményt aszerint értékelte, hogy mit mutatott az európai szellemi élet hőforrásainak fokmérője.
A helyzettudat változásainak lényegére jellemző sajátossága vizsgált korszakunkban a demokrácia hiányának egyre konkrétabb érzékelése, következésképpen kivívása szükségességének fokozatos felismerése és az érte vívott küzdelem vállalása. A szakadatlanul alternatívák elé kerülő értelmiségi maga is felszabadulása lehetőségeit keresi, amikor igyekszik kiszabadulni a feudalizmus zárt hierarchikus rendjéből, mely számára is csak szűk mobilitást biztosít. Alkotó munkája gátjait, önmegvalósítása akadályait rombolja le azzal, hogy általában a munka társadalmi megbecsüléséért és eredménye igazságtalan elsajátítása ellen hadakozik. A tudatban létrejön az önérdek és közérdek szintézise. A közösségi felelősségtudat kialakulása a nép érdekeinek felismeréséből és a vele való azonosulásból következik. Vissza