A helytörténeti gyűjtemény

Előszó

Mindszenten a helytörténeti kutatómunka immár száz éves múltra tekint vissza. Ennek kezdeteként Keller Lajos 1900-ban megjelent könyvét, a Mindszent történetét tartjuk számon. A helyi plébános nem csupán a falu történetének adatait gyűjtötte össze, de színes képet rajzolt a múlt század végének népéletéről is.
A monográfia megírása, majd a század első évtizedeiben a néphagyományok iránti érdeklődés, a régi tárgyak gyűjtése nem egyedi jelenség. A századforduló táján alakultak meg a környék jelentős múzeumai. Szeged régiségeit 1897-ben költöztették be a kultúrpalotába, s az első kiállítást 1899-ben láthatta a közönség. 1896-ban alapították a szentesi múzeumot, az 1904-ben Hódmezővásárhelyen rendezett ipari és mezőgazdasági kiállításra összegyűjtött néprajzi tárgyak pedig megalapozták a vásárhelyi múzeum gyűjteményét. 1899-ben jelent meg Reizner János Szeged monográfiája, 1900-ban Szeremlei Sámuel Hódmezővásárhely monográfiájának első kötete. Keller Lajos munkájával igen hamar csatlakozott ehhez a törekvéshez, maradandó értéket hagyva az utókorra.
Bár önálló múzeum gondolata Mindszenten is felmerült még a két világháború között, ez nem vált valóra. Itt a későbbi gyűjtőmunka is más jelleget öltött, közösségi tevékenységgé formálódott. Mindig akadt egy-egy kiemelkedő személyiség, aki ennek vezetését magára vállalta: Taraba József plébános, Kasznár Tóth Emma tanítónő, Demeter Lajosné iskolaigazgató. Nekik köszönhetően a tanulóifjúság aktívan kivette a részét ebből a munkából, rájuk alapozva folyt a gyűjtés, s ez a mindszenti helytörténeti tevékenység egyik legnagyobb érdeme. A fiatalok önálló kutatómunka során ismerhették meg falujuk múltját, saját gyökereiket, erősítve ezzel kötődésüket szülőföldjükhöz. Vissza