A hellénisztikus történetírás műhelyéből

Előszó

Részlet a füzetből:

A Gaugaméla után Dareiost magával hurcoló, majd helyette nagykirályként fellépő Béssos végének leírásában forrásaink fölöttébb eltérnek egymástól. Arrianos koronatanúként hivatkozik Béssos foglyulejtőjére, Ptolemaiosra (II. 29-30), mint aki Alexandros parancséra lemeztelenítve, bilinccsel a nyakában állította ki foglyát az út szélére (30, 3); a király maga vonta felelősségre a hűtlen bitorlót, majd megkorbácsoltatta és hírnökkel hirdettette ki gyalázatát (30, 5); ezután Baktrába küldte, hogy végezzék ki. Arrianos (ibid.) külön megjegyzi, hogy Aristobulos (a másik hiteles forrás) milyen apró részletben tér el Ptolemaios előadásától. A tárgyalás az ariaspari téli szálláson folytatódott (Arr. IV. 7,3): itt Alexandros a makedón hadnép gyűlése előtt megcsonkíttatta az árulót, majd Ekbatanába vitette. Visszatekintésében (ibid.) Arrianos «nem dicséri» Béssos «túlzott büntetését» és barbárságnak minősíti az orr- és fülcsonkítást; magáról a kivégzésről többet nem beszél.
Curtius Rufus az elfogás körülményeit kalandosabbra színezte (VII. 5,22-26), az elővezetést és kihallgatást beszédekkel élénkítette (37-38). Előadása több pontban egyezik a Ptolemais-hagyománnyal, más részletek viszont itt bukkannak fel először, pl. 40: (Alexander iussit) tradi Bessum ei (sc. fratri Darei), ut cruci adfixum mutilatis auribus naribusque sagittis configerent barbari adservarentque corpus, ut ne aves quidem contingerent, - vagyis a megcsonkítás és keresztrefeszítés gyalázatát még a temetetlenség is fokozza. Vissza