Előszó
Részlet a könyvből:
Olaszország egy igen szegényes falujában, hol nem terem más, mint narancs, citrom, vadlencse és ibolya, november havában nagy vásárt szoktak tartani, melyre összegyül a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Olaszország egy igen szegényes falujában, hol nem terem más, mint narancs, citrom, vadlencse és ibolya, november havában nagy vásárt szoktak tartani, melyre összegyül a közeltávoli négy-öt helység lakossága, s megvásárolják a téli gúnyákat, a messziről odaszállított élelmiszereket, mert nekik nincs egyebük birkánál és halnál. Az erdőségekben barangoló állatok vadászatát idegenek bérlik, s a pompás vadat elviszik messze vidékre; ők maguk, a benszülöttek soha, vagy csak orvvadászat révén juthatnak olykor, nagy ritkán egy vadhoz.
Sansovinónak hívják a szegényes kis helységet. Egyedüli jövedelme a népnek az a pénz, mit a narancs- és citromból bevesznek. Február havában van a narancs- és citromszüret, s ugyanakkor el is adják a termést az oda érkezett hajósoknak. Egész éven át abból fedezik aztán csekély kiadásaikat, abból szerzik be a téli ruhát, mi ugyan nem sokban különbözik a nyári foszlányoktól, de hát nincs itt melegebb ruhára szükség.
Amilyen terméketlen és mostoha Sansovinóban a föld, éppen olyan gyönyörü, bájos a természet, éppen olyan enyhe az éghajlat. A nap nem szünik meg melegíteni, az ég mosolyogni, a mirtus virulni, az ibolya illatozni. De mindebből azok, akik ott születtek, semmit sem vesznek észre, rájuk nézve mindez nem is lehetne másként, s egy-egy jó ebédért odaadnák a természet összes szépségeit...
Vissza