A hegymászás iskolája

Előszó

A „hegymászó" név alatt értjük az „alpinistákat". Alpinista az, aki nyáron kötéllel, jégcsákánnyal és mászóvassal, sziklán és gleccseren át, télen pedig sítalpakon járja, a magas hegység felhőbenyúló ormait. Jelen könyvecskében megtárgyaljuk a hegymászó felszerelését és a hegymászó segédeszközöket, továbbá utóbbiak alkalmazását a terepen, túra közben és a mentésnél. Szó lesz még a sziklamászásról, kötéltechnikáról, glecscser és jégtúrázásról, a helyes táplálkozásról és az időjárásról. A könyvecske tehát segédeszköze lesz minden alpinistának, valamint a hegymászó újoncoknak, akik önállóan túráznak, vagy túrát vezetnek, de segédeszköze lesz a síoktatónak is, aki magashegyi környezetben, az oktatáson kívül, magashegyi sítúrákat is vezet a csúcsokra.
Alpinista csak az lehet, aki makkegészséges és erejének teljében van. Magától értetődő előfeltétel, hogy egyébként is sportember és rendes körülmények között, ennek megfelelő életmódot folytat. Szív-, tüdő- és cukorbajos-, vagy elhízott egyének, az alpinizmusból ki vannak zárva. A szédülést még híréből sem szabad ismernie a hegymászónak. Tisztában kell lennie a saját képességeivel és a választott túra nehézségeivel, továbbá tökéletes gyakorlattal kell rendelkeznie, a hegymászó segédeszközök használata terén is, mert csak ezen előfeltételek mellett lehetséges, egy komoly alpesi túrát sikeresen végrehajtani és be is fejezni. Aki túlbecsüli saját erejét és virtuskodásból, vagy a bátorság fogalmának téves értelmezéséből kifolyólag, oly feladat megoldását tűzi ki maga elé, ami erejének mértékét túlhaladja, az száz eset közül kilencvenkilenc esetben elvesztette a játszmát és szomorú véggel fejezi be, utolsóvá vált túráját.
Korunk valóban nem szegény oly férfiakban, akik a civilizáció biztonságos kényelmét időnként elhagyják, hogy a féktelen és vad természeti erőkkel küzdelemre keljenek. Vissza