A hegedűről

Szerző

Szigeti József

Fordító

Fodor Ákos

Budapest

'Szigeti József: A hegedűről ' összes példány

Kiadó:	Zeneműkiadó Vállalat
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1974
Kötés típusa:	Vászon
Oldalszám:	325 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	19 cm x 12 cm
ISBN:	963-330-063-0

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Tartalom

Bevezetés	5
Első rész	9
amely főként az Akkorral és Mosttal, valamint a szerző tanulóéveinek kezdetével foglalkozik	11
amely a Queen's Hall, Henry Wood, Busoni, Becham és mások emlékét idézi és elmondja, mennyi időbe telt, míg a szerző megbirkózott Beethoven Hegedűversenyével. Egy hosszú turné. Szanatóriumi kényszerpihenő	16
amely az "Akkor és Most"-képletet a szóló-koncertezés egész intézményére kiterjeszti, a XIX. század utolsó harmadától a XX. század utolsó harmadáig	21
amely az előbbieket folytatja, a szóló-koncertezés XXI. századbeli túlélési esélyeit latolgatva és érinti a "zenei verseny"-nek nevezett szerencsejáték kialakulását korunkban	28
amelyben néhány pillantást vetünk a zenei versenyek és hanglemezipar kölcsönhatására, valamint az előző generációk virtuózainak (zenekari és tanári állásokban történt) lassú érlelődése és a mai idők expressz-karrierjei közötti különbségekre	36
amely hiú kísérlet arra, hogy kevés oldalra sűrítve közöljön riasztó adatokat az angliai, az egyesült államokbeli, a német- és franciaországi zenekarok csekély vonós-létszámáról	40
amely töpreng a dolgok ilyetén állásának okairól, s fölteszi a kérdést: vajon nem a tanításban van-e a hiba, már annak legkorábbi szakaszától kezdve? - majd, kiegészítésképpen néhán esetleírást közöl, melyek éppúgy hozzájárulhatnak az általános magyarázathoz, mint ahogy a statisztika adatai segíthetnek az eseteket megvilágítani	49
amely Carl Flesch egy nyilatkozatával kezdődik, a zenekari muzsikusnak a zene státusában való fontosságáról, a továbbiakban a tanárok mulasztásairól és vétkeiről szól s ez a szédelgőkre, a hamis igényekre és hasonlókra vonatkozó elszomorító adatokig vezet	59
amely főként egy didaktikai kiadvánnyal foglalkozik, mely azonban nem az említett igényekkel lép föl. Ellenkezőleg: higgadtan halad előre becsületes és zeneileg egészséges hatású útján	66
amely az összefoglalás reménytelen kísérlete, s annak beismerése, hogy ezt egy computer jobban meg tudná tenni	71
Második rész
amely azt vizsgálja, vajon megfelelőbb-e a húrváltás a félhang-lépéskor, mint egészhangok között?	79
amely a hangszín fontosságát hangsúlyozza, vagyis: annak fontosságát, hogy a szerzőnek a használandó húrra vonatkozó utasításait még kényelmetlenség árán is tiszteletben tartsuk. Ennek okából néhány olyan példát is mutat, melyekben (az előbbiekkel szöges ellentétben) a kényelem érdekében üres húrok használatát javasolja	85
amely megpróbálja lebeszélni a hegedűsöket arról, hogy repetált hangon azonos ujjal játszanak, számos példát hozva erre Mozart, Mendelssohn, Max Bruch, César Franck és mások műveiből	92
amely egy olyan mű elhanyagolásáról szól, mint Schumann a-moll szonátája, mellékesen megrója a zeneműkiadókat 80 éves, vagy még régebbi, elavult kiadványok utánnyomása miatt. Megállapítja még, hogy helyesebb tempóban énekelünk, zümmögünk és fütyülünk, mint ahogyan hegedülünk.	99
amely a "nyitott" balkéz előnyeit mutatja be, miután kirándulást tett az alapfokú pedagógia területére, ez ugyan nem illenék egy ilyenfajta könyvhöz, de Kreutzertől Bartókig és Hindemithig terjedő kalandozás illusztrálja	106
amely arra a felszabadultságra hívja fel a figyelmet, amit az ujjazatos oktávnak köszönhetünk, futólag említést tesz a "Geminiani-fogás"-ról és Bartók kvart-sémájáról, majd a hangszínek és a húrok értelmes megválasztása kapcsán visszautal a 12. fejezetre, beszél az úgynevezett "crab-fingering"-ről és - váratlanul - egy reménykedő megjegyzéssel zárul	117
amely körvonalazza a szerző javaslatát egy intonációs csapda elkerülésére	129
amely - lévén Bachnak szentelve - a könyv "magva", aminthogy Bachnak a hegedűs életében is ilyen szerepet kellene kapnia	138
amely nyomon követi a szonáták és partiták értékelésében az utóbbi száz év során végbement változásokat	168
amely néhány Bach- (és egyéb) sajtóhibáról ejt szót	175
amely fölteszi a kérdést: vajon nem a közreadók eltérő nézetei által okozott bizonytalanság-e a felelős bizonyos művek elhanyagolásáért? S néhány szó arról, hogy a közreadók mi mindent engednek meg maguknak Tartinival, Corellivel és Händellel szemben	185
amely néhány további szöveg-problémát vesz szemügyre, valamint Beethovennek a Hegedűversenyen végrehajtott változtatásairól szól	193
amely Debussynek a kis hangközökön belüli (pillanatnyilag nem divatos) csúszásokra adott precíz utasításaihoz való tiszteletteljes ragaszkodásért esedezik és, mellékesen, rokon témákat is érint	202
amely néhány olyan ritmikai és tempó-torzítást tesz szóvá, melyeket hallgatólagosan tudomásul veszünk és elnézünk	209
amely annak okait fürkészi, hogy egy egyszerű "um-ta-ta" kíséret-figura miért bonyolult Beethovennél	220
amely az üres húroktól való jelenlegi idegenkedést magyarázza, és sajnálkozik az olyan nagyságok, mint Joachim, Sarasate és mások játékára vonatkozó leírható adatok hiányán, de átnyújtja azt a keveset, amit a szerző némelyikükről összegyűjtött	223
amely egy pillantást vet arra, hogy a XIX. század közepe táján mennyire kritikusan és idegenkedve fogadták a - manapság nélkülözhetetlen - vibratót, majd az előző fejezetet kiegészíti a Joachim játékáról szerzett néhány észrevétellel	230
amely arról a vonókezelési fortélyról szól, melyet "reprise de l'archet", "a vonó visszavevése" és egyéb neveken neveznek, s amely egyes fázistöredékek beszédességének fokozására szolgál	236
amelyben a szerző kísérletet tesz annak meghatározására, hogy mit ért "fokozás"-on, mellékesen felidézve Ysaye és Kreisler emlékét	240
amely a "fokozások" egyéb példáit érinti, hogy megmutassa: mit tehetünk a szerző "beleértett szándékainak" megvalósításáért, melyeket nem mindig lehet nyomtatásban kifejezni	244
amely ugyanezekről szól - ezúttal azonban különös tekintettel a vonókezelési problémákra	251
amely további néhány oldalon át a vonó mesteri kezelésének kimeríthetetlen témájáról beszél, a vonókezelésnek olyan példái kapcsán, melyeket a hegedűsök - híresztelések szerint - úgy szeretnek, mint a foghúzást	259
amely az óramutató járásával egyező, és az avval ellentétes irányú vonóhúzást tárgyalja: egyéb kimeríthetetlen tárgyakat is érint: a vonó-artikulációt és az ujjrendet	269
amely az oktató célzatú variációk (mint Tartinié, vagy Paganinié) használatának hanyatlásán tűnődik. Arra a következtetésre jut, hogy ezek jó lelkiismerettel nem mellőzhetőek	278
amely mindenekelőtt síkraszáll a hegedűsök egyik kincsestárának, Bartók 44 Hegedű-duójának használatáért, mellékesen az artikuláció mindig aktuális témáját fejtegeti Bartók II. Hegedűversenye, valamint Mendelsohn-, Weber-, Prokofjev-, Bach-, Beethoven- és Brahms-művek részleteire hivatkozva	283
Név- és tárgymutató	300