A hegedű akusztikai rejtélyei

Előszó

Számtalan sikertelen próbálkozás után igen merész vállalkozásnak látszik az olyan kísérlet megismétlése, melyekre fizikusok, de különösképpen hegedűépítők vállalkoztak, hogy megoldják a hegedűproblémát. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy aki ebbe a feladatba kezd, az megfelelő elméleti ismeretekkel és hegedűépítői jártassággal rendelkezzen, vagyis az elméletnek és a gyakorlatnak itt - mint különben az életben oly gyakran - feltétlenül együtt kell működnie.
Senki nem vitathatja, hogy a hegedű olyan akusztikai hangszer, mely a legfelemelőbb tökélyében képviseli egy zengő test legjobb alkatát. A hegedűprobléma tulajdonképpen rezgésproblémaként mutatkozik meg, mely a játszásra kész hegedűknél mostanáig a rejtélyként maradt akusztikai összefüggések elemzését és magyarázatát kívántja. Eszerint a laikusok számára is minden további nélkül érthetővé válhat, hogy a hegedűnél - ha egyáltalán valamiféle törvényszerűségről beszélhetünk - a rezgéshatás törvényének és nem valamiféle matematikai konstrukciónak kell mértékadónak lenni. A probléma megoldásánál természetesen a hegedűnek abból a jól bevált szabványformájából kell kiindulnunk, ahogy azt a legnagyobb hegedűépítők - Antonio Stradivari és Giuseppe Guarneri (del Gesú) ránk hagyták.
A hegedűről szóló számos, gyakran értéktelen írás közel a Hill testvérek Stradivariról szóló műve nyújtja a legnagyobb szolgálatot. Ha kiadványuk akusztikai vonatkozásban nem is tartalmaz felvilágosításokat, azért számomra a kétségtelenül eredeti hangszerekről nyert adatok rendkívül értékesek voltak. Vissza