A hazugságok könyve

Előszó

Részlet:
"A nevem Catherine Rozier, kérlek, ne szólíts Cathynek. Ha így szólítasz, ugrok. Azt ne hidd, hogy blöffölök. Ez itt háromezer lábnyi mélység, és noha kövér vagyok, annyira azért nem, hogy visszapattanjak. Lefejelem a vénséges guernsey-i gránitsziklákat, és péppé zúzott testemet magával sodorja a tenger. Persze ha rosszul számítom ki a dagályt, ott ragadok a zátonyon, és megeszik a szememet a sirályok. Konkrétan tudom, hogy azok mindent megesznek. Megölni magamat nem lenne túl szellemes dolog, de Nicoletteet megölni sem volt az. Két hete találták meg a hulláját, és jobbára örülök, hogy elment. Ugyanakkor nem bírom elhinni, hogy meghalt, holott el kellene hinnem, mert én tettem. Igen. így van. Megöltem Nicolette-et pontosan ezeken a szirteken, és komolyan meg vagyok döbbenve, hogy senki sem jött rá. Amikor kihúzták a testét a vízből, úgy döntöttek, hogy lezuhant. Háhá! (Ez most nem nevetés.) Hogyhogy senki sem jött rá? Igazuk volt a németeknek, féleszű egy brancs lakik ezen a szigeten. Amikor 1940 nyarán partra szálltak, biztos azt gondolták, hogy már meg is nyerték a háborút. Úgy hívták Guernsey-t, hogy KIS PARADICSOM. Excusez-moi, de mióta egyenlő pár koszlott pálma egy paradicsommal? És ha majd mindenki megtudja, mit tettem, akkor végre nem lehet lehazudni, hogy mi ez a sziget. Ha el akarsz kapni, gyere, és keress meg! Feltehetőleg a Clarence Batterie-n fogok szökdécselni, St. Peter Port felé tárom a karomat, és készülök az ugrásra. Ha ez végrendeletnek számít, ezennel anyámra testálom a beváltatlan könyvutalványaimat, amelyeket tavaly nyertem. Továbbá szeretném tisztázni, hogy bár eltűnésem erről a nyomorult szikláról egybeesik a karácsonnyal, semmi köze anya Új Recept szerint készült mexikói pulykasültjéhez." Vissza