A házikedvenc (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből:
Első fejezet, melyben Orsi megtalálja álmai otthonát. A ház lakói első pillanatban talán kissé különösnek tűnnek, de nem ítélkezzünk elhamarkodottan! Gondoljunk a mondásra: lakva ismerszik meg az ember! És hol vagyunk még ettől!

A ház úgy állt a villanegyede közepén, mintha hozzá igazították volna az egész környéket. A dombtetőre külön kis út vezetett, melyet árnyat adó, lombos fák szegélyeztek. A kőkerítés mellett vidám, színes virágok nyíltak, és a macskaszobor, ami miatt mindenki a Macskás Háznak nevezte a villát, fenséges pillantással szemlélte az érkezőt. Orsi el volt ragadtatva. A hirdetést előző nap látta meg az újságban, és rögtön hívta a tulajdonost, akit, mint kiderült, Bori néninek hívnak, és akinek kellemes hangja, szívélyessége azon nyomban bizalmat ébresztett benne. A lány már látta egy éve a házat, és emlékezett arra, milyen bizonytalan érzéseket keltett benne, épp ezért nem igazán értette az örömöt, amit érzett, mikor kiderült, az egyik lakás kiadó benne. Nappali fényben nem tűnt félelmetesnek az épület, és persze vonzerejét alaposan növelte az épület, és persze vonzerejét alaposan növelte a nevetséges összeg, amiért kiadnák. Egyszer az életben nekem is lehet szerencsém, gondolta Orsi, mikor a kapuhoz ért. Kicsit előbb érkezett, de csöngetnie se kellett, Bori néni a lépcső tetején várta, majd úgy lejtett feléje, mint valami jelenés. Nem is néni volt, inkább asszonyság. Vagy dám. Vagy egy dáma karikatúrája. Nos, Bori néni semmiképp sem tűnt hétköznapi jelenségnek... Vissza