A háziállatok meddősége

Előszó

Nálunk a meddőséggel, bár ősrégi baj, a közelmúltig sem az állattenyésztők, sem pedig az állatorvosok nem foglalkoztak érdeme szerint. Igaz, hogy e tekintetben a viszonyok a fejlettebb állattenyésztéssel bíró nyugati államokban sem voltak jobbak. Egyedül Svájc és Dánia az, ahol körülbelül egy évtized óta egyesek- amott élükön Zschokke és Hess, emitt Albrechtsen és Poulsen- küzdenek a meddőség ellen.
Az általuk elért sikereken felbuzdulva és dr. Plósz Béla tanár úr ösztönzésére én is kezdtem foglalkozni a meddőséggel. S úgy láttam és ma még inkább látom, hogy a cselekvésre nálunk is nemcsak bő alkalom és tér nyílik, hanem, hogy nagy szükség is van, mert ezreket tesz ki az a kár, amelyet a tehenek meddősége évenkint az egyes községek kis- és nagybirtokosainál egyaránt okoz és amely kárnak tekintélyes részét idejekorán alkalmazott helyes beavatkozásokkal el lehetne hárítani. Ezért nemcsak magán-, hanem országos érdek is, hogy különösen a tehenek meddőségével szembeszálljunk.
Ennek szükségességét elsősorban az Állatorvosi Főiskola tanári kara ismerte fel, aminek az által adott kifejezést, hogy a földmívelésügyi kormánynál a főiskola tantervébe a meddőség kór- és gyógytana előadásának felvételére javaslatot tett. S e kormány bölcs elhatározása folytán ma már a főiskola hallgatóinak mód és alkalom adatik arra, hogy a gyakorlati állatorvoslásnak ezen legújabb vívmányait úgy elméletben, mint gyakorlatban elsajátíthassák.
A meddőségről az állatorvosi és gazdasági szaklapokban megjelent közleményeim, valamint az Országos Állatorvos-Egyesületben és a Közteleken tartott előadásaim, úgy az állatorvosok, mint a gazdák körében élénk érdeklődést keltettek, úgyhogy azóta a meddőség leküzdésére sok helyütt mutatkozik hajlandóság. E hajlandóság megvalósításában segítségére kívántam lenni kartársaimnak és az ő révükön a gazdaközönségnek is akkor, amikor jelen munkám megírására határoztam el magamat. Kartársaimnak segéd- és a főiskola hallgatóságának tankönyvet óhajtok adni annál is inkább, mert e kérdésről a magvar szakirodalom úgyszólván semmit sem nyújt az érdeklődőknek. Vissza