A házi kert

Előszó

A négy fal közé szorult ember a virágban, - a szobanövényben az elvesztett paradicsom egy parányát, - egy tudatalatti emlékét őrzi. Mélyen szunnyadó ösztöneit, távoli erdők, mezők felé szálló vágyait temeti abba a szeretetteljes munkába, amellyel a nagyváros szürke kőrengetegébe tévedt piciny virágait körülveszi.
A szobanövény ma is csak azt jelenti a lakásban, mint régen : diszítő színt, egy kis melegséget, életet, - halkszavú mozdulatlan képviselőjét a nagyszerű természetnek magunk körül. Csakhogy amíg régen a tágas lakásokat valósággal elárasztották szobanövényekkel, addig ma, mikor úgyszólván a tervező építész helyezi el a legszükségesebb bútorokat a lakásban, annyira fontos az anyag és a tér «gazdaságos» kihasználása, - ma mikor alig találunk modern városi lakást központi fűtés nélkül, - ma bizony jóval szűkebbre szorult a lakásban elhelyezhető növények számára is a tér és életlehetőség. Innen van az, hogy míg a virágot majdnem minden ember szereti, s vágyódik utána, lakásában alig talál számára férőhelyet, máskor meg a rossz fekvés és fűtés miatt kísérletei rosszul sikerülnek, lassanként elveszti kedvét a szobai kertészkedéstől. Nagyrészt ezért olyan kevés a városi lakásokban a növény és ritka az amatőr kertész.
Pedig ez a foglalatoskodás éltetőbb, üdítőbb sok más passziónál, gyűjtögetésnél. Nem is rabol el időnkből csak néhány percet naponta és mégis örömöket okoz; minden anyagiasságtól mentes frissítő gondolatokat és fáradságot nem okozó elfoglaltságot. Erre pedig minden embernek szüksége van.
A szobanövénynek akkor van igazi értéke, ha azt magunk neveltük, s az első kis sziklevéltől vagy dugványtól végig kísértük teljes kifejlődéséig. Sajnos a kimondottan jó szobanövényeket kereskedésekben ma alig lehet megkapni. Vissza