A házasságszédelgő/Birtokpolitika/Az uj rokon/Tiszta dolog/Szent a béke/Május/Kávécsarnok

Fülszöveg

Az új rokon

Kedves, finom, fordulatos vígjáték a családba fogadott árvalányról, Valeriáni Blanche-ról, aki az ósdi levegőben élő Esztáry-család egész életét felvillanyozza és felforgatja, nagy bonyodalmakat idéz elő, házassági terveket húz keresztül és új házasságot tesz lehetővé. Szeretetreméltó, kedves, bolondos, modern, szabadon csapongó kis csavargó-természet Blance. Egy idetévedt pillangó, megcsodáltatja magát, - körül röpösdi a megalvadt csendű ódon szobákat, - megmutatja himporos szárnyat - megszeretteti magát, s aztán, mert az, akit ő is tudna akana szeretni, már mást: Margitot szereti, egy hirtelen fordulattal kiröppen a nyitott ablakon a nagyvilágba, maga mögött hagyva a felkavart békéjű ház csodálatát és megbotránkozást.


Tiszta dolog

A vígjáték magja a harc, ami akörül támad, hogy elvegye-e feleségül az okos, ravasz András gazda Julis asszonyt? András gazda csak azért keménykedik meg és tér ki a feleségülvétel elől, mert Julis összeszövetkezik Marikával, Imre jegyesével, hogy így ketten könnyebben bánhassanak el a megszédített András gazdával. De András gazda túljár a két asszony ravaszkodásán és megleckézteti őket. De azért azt is bevallja Imre fiának, hogy a váratással egy kicsit megkínozza az asszonyt.

Május

Az esti Városliget padja fölé hajlik egy faág. Itt akar végső révben kikötni az élet bölcs, fáradt vándora: Az öngyilkos. De mielőtt végrehajtaná elhatározását, megzavarják. A fa ága alá, a padra eljön az élet a Fiú és a Lány alakjában. A Fiú mohó és züllött, a Leány is úgy tesz, mintha ő is az lenne. Vitatkoznak, küzdenek egymással és magukkal. Akaratlanul belesodródik a fiatalok beszédjébe az Öngyilkos is, aki pedig épp az élet küzdelme elől akart kitérni. A fiúról kiderül, hogy rossz fát tett a tűzre és bekíséri a rendőr. És az őszhajú, távozni kész, csendes vándor, az Öngyilkos, egyedül marad a Leánnyal. Beszéd indul meg köztük. Furcsán gomolygó felvillanó és mélybehasító szavak. A romlottság bántó burka lehámlik a Lányról és tiszta, szerető kis szívébe ül előbb a nagy meghatottság és sajnálat, aztán valami szép melegség a bölcsszavú Öngyilkos iránt. Mind a kettő elfejti, hogy miért jött. A csillagos mennybolt alatt, a fa árnyékában szeretőn és gyöngéden fogják meg egymás kezét. Együtt indulnak el szép tisztaságban az életbe. Vissza