Előszó
Részlet "A házasságok az égben köttetnek" című műből:
Négy női fej hajolt össze a verandaasztalon a szanaszét hányt tarka selymek, pamutok és himzésminták fölött. Kettő szőke volt, egy barna, egynek pedig már több volt az ősz szál a hajában, mint a fekete. Egy darabig halkan duruzsoltak, a minták közt turkálva, aztán az egyik szőke fej felemelkedett.
Ez volt a háziasszony, a Gyenghe Pali özvegye. Egy hímzésmintát nézett, messzire tartva magától és kissé hunyorított, mint a festők szoktak.
- Ezt csináld, Jolánka, - mondta - ez a legszebb. Mit szólsz hozzá, Pepi?
Pepi, vagyis Kerekesné az őszülő asszony volt.
- Bűbájos! Remek! - felelte gyorsan, túlzó szavakkal pótolva az elragadtatását, ami a hangjából hiányzott.
Ebben a pillanatban tudniillik éppen az özvegy arcát figyelte és azt gondolta magában:
- Vajjon mit használ ez a Margit, hogy még most sincs rajta egy ránc sem? Arcmasszázst?... És a haját festi, vagy csak...? Ügy látszik, másodszor is férjhez akar menni.
- Jaj, de guszta!
Ezt a Malvin mondta, a Pepi asszony leánya. Sovány nyakát féloldalra hajtotta és lelkesedésében szokása szerint kapkodta egy kicsit a levegőt. Valószínűleg az évek óta tartó férjvadászatban fogyott ki szegénykének a lélegzete.
- Ezt itten sima kékkel, ezt pedig satirozni, - szólt Kerekesné, amint a barátnőjéről megint a hímzésre fordult az érdeklődése és hosszú, férfias ujjával a mintán piszkált. - Igazán ennivaló lesz!
Jolánka, a háziasszony, akinek pont olyan szőke haja volt, mint az anyjának, komoly figyelemmel nézte eddig a mintát.
- Igen, - mondta végül, - igen, ez jó lesz. De a szélét sárgával csinálom...
Malvin elragadónak találta az ötletet.
- Jaj, igen! Sárgával úgy-e? Az olyan cuki lesz!
Gyenghe Laci, a házi úrfi, újságot olvasott a veranda túlsó sarkán, de ahogy a «cuki» megütötte a fülét, türelmetlenül cserélte meg egymáson keresztbe tett lábait.
Vissza