Előszó
A házasság titka
Részlet:
Komor idő volt. Nagy pelyhekben esett a hó. Mihály, az öreg komornyik, halkan nyitotta fel az ablakok tábláit és húzta fel a függönyöket, mialatt az inasok takarítani kezdtek a nagy teremben.
Körülbelül hét óra lehetett, de künt még sötét volt. Lent a kapu előtt, a téren éppen a lámpákat oltogatta a portás, amikor robogó bérkocsi állt meg a palota előtt s abból fiatal, gyűrődött öltözetű férfi ugrott ki: Szaniszlóy Elemér gróf, a palota gazdája.
Magas, karcsú fiatal ember volt, halvány, szinte áttetsző arccal, fekete karikákkal szegett szemmel. Kabátjának a gallérját felhúzta, kalapját mélyen szemére vágta, úgy haladt fel fáradtan, kimerülten,; álmosan a szőnyeggel bevont, virágokkal díszített lépcsőn s a tágas előszobán, a nyitott szárnyas ajtón át a nagy terembe lépett.
- Nincs itthon senki? - kérdezte az őszhaju komornyiktól.
- Gróf úr ilyenkor jön haza? - adta vissza szemrehányó hangon a kérdést az öreg.
- Ilyenkor! De ha a grófné kérdezi, hogy mikor jöttem meg, mondja, hogy egy vagy két órakor éjfél jután.
- Ezt nem mondhatom. A grófné ugyanis három órakor érkezett csak vissza Nelli kontesszel az estélyről s tudja, hogy méltóságod akkor még nem volt, itthon.
- Akkor hát mondja, hogy mindjárt ő utána érkeztem, - parancsolta a gróf s eltűnt a terem jobb oldalából nyíló ajtó függönyei mögött.
- Felesleges aggodalom, - gondolta Mihály. - A grófné sohasem tudakozódik férje tetteiről, azon ő már régen túl van. Kár is volna törődni- véle...
Alig hogy, az inasok elkészültek a takarítással s a szolgák egyike a kandallóba gyújtott, vendég lépett a terembe. Mihály élénk örömmel sietett eléje.
- Isten hozta méltóságodat, - köszöntötte, elvéve az érkező kalapját. - Mikor érkezett Budapestre?
Vissza