A hazáért

Előszó

A hazáért kiállítás, mely a művészeteken keresztül kívánja bemutatni a honvédelem és a hazafiság magyarországi történetét, 1985-ben - a kiállítássorozat első részeként - a honfoglalástól 1848-ig terjedő időszakot ölelte fel. Most - a rendező szervek korábbi elhatározásának megfelelően - az 1848/49-es szabadságharc és az 1918-as őszirózsás forradalom közötti korszakot tárjuk a látogatók elé. Az eseményeket éppúgy, mint a mögöttük húzódó gondolatokat és érzelmeket hűen tükrözik a korabeli képző- és iparművészeti alkotások. Rajtuk keresztül feltárul a történelem és az ember, a nép, ki megélte, megküzdötte azt.
A hazáért, népünk szabadságáért, az ország függetlenségéért évszázadokon keresztül örökös harcra kényszerült a magyarság. Történelmünk bővelkedik dicső győzelmekben, de nemzeti tragédiát jelentő súlyos vereségekben is. Milliók vére hullott, hogy megvédelmezzék ezt a földet, szeretteiket, az országot - a hazát. A harc közvetlen kimenetelétől eltekintve sem volt soha hiábavaló az áldozat, hisz él nemzetünk, és rangos helyet vívott ki magának a világ népei sorában.
A hazáért való küzdelmekről szólva elsőként szabadságharcainkra gondolunk, ahol a katonák helytállása volt a hazaszeretet mércéje. Nem feledkezhetünk meg azonban a rövidebb-hosszabb békeidők országépítő, - gazdagító munkájáról sem, amikor a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem felvirágoztatása volt a legfőbb hazafias tett.
Voltak szomorú korszakai történelmünknek, amikor legjobbjaink emigrációba kényszerültek, és ott harcoltak az őket befogadó nép szabadságáért. Máskor az itthonmaradottak idegen érdekekért vonultak hadba az elnyomó hatalom parancsára. Történelmünk - és a most látható kiállítás is - azt bizonyítja, hogy a magyar katona mindenkor becsülettel teljesítette kötelességét, tanúbizonyságot téve szabadságszeretetéről, a legszebb katonaerényekről: bátorságról, hűségről, kitartásról.
A hősök tovább élnek emlékezetünkben és a műalkotásokban, tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk rájuk, erőt merítve példájukból. Vissza