A Haza védelméért

Előszó

AZ IMPERIALIZMUS HÁBORÚS TÖREKVÉSEI
Nincs a világnak olyan statisztikája, amely megmondaná, hány könyvet írtak száz és száz nyelven a háborúról. Nehéz volna eldönteni, hogy mely oldalak a rettentőbbek: a megírottak-e, vagy a meg nem írottak? A letűnt korok filozófusainak, költőinek, íróinak és művészeinek a világbéke eszméjéről vallott nézeteit a kézírásos feljegyzések és a nyomtatott betűk megörökítették. De ki tudta volna bármilyen formában rögzíteni mindazt, amit milliók és milliók éreztek, gondoltak és átéltek a pusztító kataklizmákban? Az egyszerű emberek - élhettek bármikor az évszázadok és évezredek távolában - sohasem akarták a mérhetetlen szenvedéseket és a tömeges halállal járó háborúkat. Vágytak a nyugalomra, örök békéről álmodoztak, álmaikból azonban mindig újabb fegyverzaj riasztotta fel őket. Az osztálytársadalmakban csak addig tartott az átmeneti szélcsend, amíg a mások munkájából és verejtékéből élősködők felkészültek az újabb vérontására. Az Egyesült Nemzetek Szervezete nemrégiben elgondolkodtató kiadványt jelentetett meg. Különös statisztika ez. A történettudósok kiszámították, hogy az elmúlt 5505 évben több mint 14 700 háborút viseltek a Földön. Az egyik kisebb volt, a másik nagyobb. Csupán azokat vették tekintetbe, amelyekben legalább száz ember vesztette életét. A több mint ötvenöt századból mindössze 350 esztendő telt el békésen. A véget nem érő fegyveres összeütközések során 100 billió dollár értékben pusztultak el a javak és 3,7 milliárd ember vesztette életét, vagyis megközelítően annyi, mint jelenleg bolygónk lakossága. A nagy „miért"-re sokan és sokféleképpen keresték a magyarázatot. Konfucius azt mondta: a háborúk a csillagok állásától függenek. Homéros úgy hitte, hogy véletlenség. Archimédes stílusosan válaszolt: számok harca számok ellen. Caesar meggyőződéssel vallotta: a háború nemesíti az embereket. Vissza