A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-ből

Előszó

Jelen kötetben a hatvani szandzsák 1570 körüli török adóösszeírásának teljes szövegét találja az érdeklődő olvasó. Az átírás, a fordítás és a helység-meghatározás fáradságos munkájára Bayerle Gusztáv, az Indiana University (Bloomington, USA) magyar származású professzora vállalkozott. Bayerle professzor nem először tesz közzé magyarországi szandzsák-összeírást (tahrir vagy mufasszal deftert): pontosan negyedszázada látott napvilágot - akkor angol előszóval és apparátussal - török nyelven, de modern átírásban a nógrádi szandzsák 1570 körüli regisztruma (Ottoman Tributes in Hungary according to Sixteent Century Registers ofNovigrad. Le Hague-Paris, 1973).
Az 1973 óta eltelt negyedszázadban hatalmas - már-már minőségibe átcsapó - mennyiségi fejlődés következett be a 16-17. századi magyarországi török források közzétételében és használatában. Számos vámjegyzék mellett - Dávid Géza kimutatása szerint - nem kevesebb mint három tucat szandzsák-összeírás vagy legalább egyik „alegység" (nahije, kaza) összeírása jelent meg teljes terjedelmében. A magyarországi hódoltságnak egyre több nagyobb összefüggő olyan területe van, amelyről ilyen természetű forrásokból tájékozódhatunk. Immár nincs olyan falu- vagy városmonográfia az egykor megszállt területről, amely ne ennek adataiból indulna ki. (Ezért szerencsés, ha a helytörténeti kiadványok vonatkozó részeit turkológus írja, lévén, hogy a kiadatlan defterekhez is hozzáfér.) Bár a figyelem az utóbbi években inkább a zsoldlajstromok és általában a katonai-gazdasági jellegű források felé fordult, reméljük, hogy az addigi sikerágazat: a szandzsák-összeírások kiadásának folyamatossága sem szakad meg. Mindenesetre az isztambuli Miniszterelnökségi Levéltár (Basbakanlik Arsivi) még tömegével őriz feldolgozható darabokat, de akadnak ilyenek Bécsben, Párizsban, sőt másutt is.
A szandzsák-összeírások céljának, az adatfelvétel módjának, felépítésüknek, a bennük előforduló terminus technicusoknak és forrásértékének részletesebb ismertetésének kötelezettsége alól felment bennünket Káldy-Nagy Gyula klasszikus kis kötete, amely lényegre törő tömörséggel, ám minden lényeges részletre kiterjedő figyelemmel tisztázta e kérdéseket (Magyarországi török adóösszeírások. Bpest, 1970. [Értekezések a történeti tudományok köréből 52.]).
E folyamat jelentőségét csakis akkor érzékelhetjük a maga teljességében, ha a szandzsákösszeírásokat az egész magyar vonatkozású középkori és török kori forrásbázis - ideértve az itthon és a külföldön őrzötteket, illetve az itt honosak és az „idegenek" által hátrahagyottakat - keretein belül szemléljük. Az összevetésből kiderül: e forrásaink legalább négy vonatkozásban egyedülállóak, nélkülözhetetlenek vagy megkerülhetetlenek: Egyes toponimiák - köztük elsősorban persze puszták, de hódoltság idején sokáig lakott, majd eltűnt települések - létéről csupán ezekből értesül(het)ünk. Vissza