A hatvani Ady Endre Könyvtár emlékkönyve 1951-2011.

Fülszöveg

A KÖTETRŐL
Több indoka is van annak, hogy a hatvani Ady Endre Könyvtár meg akar emlékezni létének elmúlt hat évtizedéről. Ennek elsődleges indoka: nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a hatvani bibliotéka nem egy az ország számos középvárosi könyvtára közül, hanem története, működése és teljesítménye paradigmatikus értékű a magyar közkönyvtárügyben.
Dicséretes, hogy nemcsak a kötet lapjain, hanem a valóságban is a könyvtár és az általa szolgált közösség elválaszthatatlan egységet képez, kölcsönösen feltételezi és meghatározza egymást. Ez a gondolat hangsúlyosan és következesen megjelenik az egyes írásokban, mintegy körüljárva, más-más szempontból megvilágítva a központi mondanivalót. Akár a változó történelmi körülményekről, akár az elhelyezési problémák megoldásáról, akár a gyűjtemény fejlesztéséről, akár a legkülönfélébb könyvtári tevékenységekről és szolgáltatásokról esik is szó, a vezérmotívum visszatérően a hatvani polgár és közösségeinek kiszolgálása!
Furcsa mód az... Tovább

Fülszöveg

A KÖTETRŐL
Több indoka is van annak, hogy a hatvani Ady Endre Könyvtár meg akar emlékezni létének elmúlt hat évtizedéről. Ennek elsődleges indoka: nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a hatvani bibliotéka nem egy az ország számos középvárosi könyvtára közül, hanem története, működése és teljesítménye paradigmatikus értékű a magyar közkönyvtárügyben.
Dicséretes, hogy nemcsak a kötet lapjain, hanem a valóságban is a könyvtár és az általa szolgált közösség elválaszthatatlan egységet képez, kölcsönösen feltételezi és meghatározza egymást. Ez a gondolat hangsúlyosan és következesen megjelenik az egyes írásokban, mintegy körüljárva, más-más szempontból megvilágítva a központi mondanivalót. Akár a változó történelmi körülményekről, akár az elhelyezési problémák megoldásáról, akár a gyűjtemény fejlesztéséről, akár a legkülönfélébb könyvtári tevékenységekről és szolgáltatásokról esik is szó, a vezérmotívum visszatérően a hatvani polgár és közösségeinek kiszolgálása!
Furcsa mód az intézmény szeretete sokszor éppen a túlzott szerénységben nyilvánul meg: nem a szerzők értékelik a nyilvánvalóan jelentős teljesítményeket, hanem rábízzák ezt a kötet olvasóira, sőt az idejáró látogatókra, a könyvtárhasználókra. Ebből következik, hogy az emlékkönyvben a szokásosnál jóval nagyobb teret kapnak az olvasók, a látogatók, a felhasználók visszaemlékezései a mindennapokra, véleményei a könyvtár munkájáról. De ezekből az írásokból fény derül nem csak arra a megkülönböztetett helyre amelyet a könyvtár a városban elfoglal, hanem azokra a szoros kapcsolati szálakra is, amelyek a város lakosságát, az egyetemistát, a pedagógust, a munkásfiatalt, a helytörténészt, a zeneművészt, vagy éppen a filozófust és az idejáró civil egyesületeket, csoportokat ide köti.
A kötet tehát a könyvtárosok és a használók közös munkája, pontosabban együttes visszaemlékezése annak az intézménynek a történetére, amelynek szemtanúi, alakítói és tevékeny részesei voltak. így az emlékkönyv célközönsége mindenekelőtt Hatvan város lakossága. Az ő kollektív emlékezetüket kívánja szolgálni, a bennük élő könyvtárképet árnyalni és megerősíteni, elvárásaikat megalapozni, jogos büszkeségüket tudatosítani. S csak másodsorban fordul a szűkebb és tágabb szakmai körökhöz, szerénységgel de öntudatosan és magabiztosan felmutatva azokat az eredményeket, amelyekhez a fenntartói gondoskodás célszerű felhasználása és a szakmai felkészültség maximális bevetése vezetett.
A múltat feltáró, a jelent építő és a jövőt szolgáló mű született!
(Részlet Papp István lektori jelentéséből) Vissza