A hatodik patriárcha sútrája

Előszó

Wei-Lang, a Csan szekta /iskola/(jap, s"Zen"/ hatodik patriardiájának szútrája a Csan, vagy Zenirodalom legelevenebb darabja és mint ilyen különösen alkalmas arra, hogy bevezessen a Máháyánabuddhizmus e meditációs-iskolájának szellemi mélységeibe. A meditáció mindenkor a "Főmódszere" volt a buddhista megváltástannak. Abban a mértékben azonban amint a meditáció technikáját, psychologiáját, filozófiáját és metafizikáját osztályozták, magyarázták éppen a praxis került háttérbe és mondhatni elmerült a teoretikus fejtegetések, a jó tanácsok és az erkölcsi parancsolatok tengerében.
Reakcióként támadt lázadás az Írásban lefektetett tudomány ellen, hogy a kereső visszatérhessen a spontán és közvetlen élményhez. A skolasztikus gondolkodásmódot és az intellektuális logikát a paradoxon fegyverével támadták meg, amely éles kardként vágta ketté az önkényesen teremtett problémák csomóját és ily módon a valóság lényegét villanásszerűen felfedte, A paradoxon fegyvere azonban kétélű kard. Amint ugyanis a paradoxon rutinná válik elpusztíthatja azt amit az első vágással leleplezett. A kard erejét ugyanis a fegyver villanás szerű alkalmazása adja, máskülönben viszont a nemes cél olyanná válik, mint a bontókés a hentes kezeiben.
A Zen-buddhizmus későbbi irataiban a paradox elem irodalmi technikává válik, amely a spontán-elevenséget a háttérbe szorítja és abszurditásával az olvasót vagy hallgatót szinte fejbekólintja. Wei-Lang szútrájában drága ékszerként, takarékosan és ésszerűen nyer alkalmazást a paradoxon és szelíden idomul a mondanivaló szelleméhez. Vissza