Előszó
Az utóbbi évtizedekben az Európai Unió tagországaiban és az EU-n kívüli fejlett országokban jelentős eredményeket értek el a haszonállatok irányított tenyésztése, szaporítása, a mesterséges termékenyítés és az embrióátültetés, az ivarzás- és ellésszabályozás gyakorlati módszereinek kidolgozása, a termékenység és termékenyítőképesség növelése, az állatok genetikai javítására kidolgozott tenyésztési programok fejlesztése, az ún. transzgén állatállományok létrehozása területén.
A kutatók, a gyakorlatban tevékenykedő szakemberek összehangolt munkája révén új szaporítási és tenyésztési módszerek, valamint sperma-, petesejt és embriókezelési, tartósítási technikák láttak napvilágot és kerültek felhasználásra a mindennapi gyakorlatban. Ezek segítségével lehetővé vált a haszonállatok utódelőállításának mennyiségi és minőségi irányítása, a termelés növelése és a piaci igények szerinti módosítása.
Az új szaporítási módszerek, a termékenyítési technikák, a szaporító anyagok kezelése, az ivar befolyásolása, az ikervemhesség kiváltása, az ivarzás és ellés időpontjának a megkívánt időszakra terelése nagymértékű emberi beavatkozást jelent a haszonállatok természetes életfolyamataiba.
A tenyésztési, szaporítási programok fő célja a termelés biológiai és gazdasági hatékonyságának a javítása. Ezeknek a törekvéseknek a megvalósításához számos tenyésztési és szaporítási módszer áll rendelkezésre: a hagyományos módszerektől (szelekciós nemesítés, mesterséges termékenyítés) a fejlett technológiákig (pete- és embriógyűjtési módszerek, in vitro embrióelőállítás, in vitro termékenyítés, sperma- és embriószexálás, embrióátültetés, klónozás és genetikai átalakítás). Közülük néhányat már széles körben alkalmaznak az Európai Unióban, míg mások még a fejlesztés állapotában vannak.
Az Európai Unió a gazdasági érdekek és az állatok védelme szem előtt tartásával törvényekben, előírásokban és irányelvekben szabályozza a szarvasmarha, juh, kecske, baromfi, sertés, ló, házinyúl, prémesállat és a hal gazdasági célú, valamint a vadászható vadfajok zárttéri, élelmiszer-termelési célú tenyésztését, a tenyészállat és a szaporítóanyag előállításának, felhasználásának és forgalmazásának a feltételeit. A törvény a vonatkozó EU-szabályok alapján határozza meg az állattenyésztésre, a mesterséges termékenyítésre, az embrióátültetésre, a tenyészállat és a szaporítóanyag felhasználására és forgalmazására érvényes rendelkezéseket.
Törvény szabályozza a tenyésztési szerkezetet, a fajtaelismerés rendjét. Ennek értelmében a szarvasmarha-, juh-, kecske-, ló- és sertésfajok apaállatai csak az elismert tenyésztőszervezet programjában előírtak szerint minősítve használhatók fel utódok nemzésére.
A különböző szaporítási módszerek biotechnikai, társadalmi-gazdasági és etikai kérdéseket vetnek fel. Központi etikai kérdés a különleges szaporítási technikák erkölcsi elfogadhatósága (elfogadhatatlansága). Az etikai jellemzők közül legáltalánosabb az állatok jólléte és egészsége. Egyes szaporítási módszerek azonban erkölcsi vita tárgyai, függetlenül egészségügyi és állat-jólléti következményeiktől, példa erre a szaporítóanyagok örökölhetőségének megváltoztatása, a genetikai manipulációk, az embriótechnikák, a klónozás. Ezek a módszerek az állatok természetes életfolyamataiba erőteljesen avatkoznak be, s emiatt ellenérzést váltottak ki egyes körökben.
Vissza