A három testőr Afrikában/Piszkos Fred közbelép/Csontbrigád

Előszó

Mélyen Tisztelt Olvasó!
Jó bornak is kell a cégér, ahogy a cégér mellé sem árt a jó bor. Nagy örömömre szolgál, hogy a Nemzeti Könyvtár sorozat egyik legújabb kötetében a figyelmükbe ajánlhatom Rejtő Jenő életművének három rendkívül jellemző szeletét.
P. Howard egész nemzedékek kedvenc pad alatti olvasmánya volt. A pad alatti olvasmányokból azonban egy idő után törvényszerűen pad felettiek lesznek. És valóban: Piszkos Fred és a többiek lassan átpöfögtek a pesti kabaré hajdanvolt világából az irodalomtörténet békésebb állóvizére. A ponyva királya mára a magyar irodalom klasszikusává érett.
Rejtő valódi mestere volt a jellem - és helyzetkomikumnak. Szép számmal akadnak mondatai, amelyek hasonló módon váltak szállóigévé, mint nemzeti klasszikusaink sorai. A történészek és irodalomtörténészek néha hajlamosak elfeledkezni arról, hogy egy adott korszak szellemét a tudományos szakmunkáknál mennyivel érzékletesebben képes kifejezni egy-egy szarkasztikus megjegyzés. És Rejtő - akárcsak Karinthy - humorban szintén nem ismert tréfát. Minden egyes ironikus kiszólása nem csak mélyen gyökerezik a két háború közötti időszak magyar valóságában, de ma is megállja a helyét. Rejtő Jenő örökre a kortársunk marad.
Talán az sem tekinthető véletlennek, hogy Rejtő olvasásával próbáltuk túlélni a XX. századot, melynek harmadik évtizedétől már nem volt tengerünk, csak tengernagyunk, később pedig már csak az ő könyvei segítségével leshettünk át az orrunkra csapott vasfüggönyön keresztül a távoli óceánok, kikötők felé. P. Howard minden olvasója valószínűleg legalább egyszer tervbe vette, hogy berukkol a légióba, és megment egy szomorú szemű ifjú hölgyet a sivatag közepén. Legalább egyszer elhatározta, hogy egy rozoga teknőn útra kel egy nevesincs sziget felé az Óceánon, egy ítéletvégrehajtó, egy kórboncnok és egy futballbíró társaságában, mert nevezett személyek minden valamirevaló expedíció kihagyhatatlan tagjai. Vissza