A három Tányértalpú testőr

Előszó

Bevezetés. Amelyben a Tányértalpú nemzetség íródeákja nevezetes fölfedezést tesz a mackó-család leveles ládájában
Tudjátok mit csináltam a nyáron, én, a Tányértalpú nemzetség íródeákja? Hát biz én, kedves kis olvasóim, kaptam magamat és félrevonulva a világ zajától: behúzódtam ő mackóságának, a Tátra, Fátra és Mátra földesurának ősi várkastélyába, még pedig a hegyormon büszkélkedő hatalmas kastély könyvtárába. Pompásabb nyaraló-helyet el sem lehet képzelni, mint ott, a hűvös boltívek alatt terpeszkedő óriás könyvszekrények között, ahová az ónkeretes, szines ablaküvegeken át megtörve szitál be a forró nyári napsugár. Mert tudnotok kell, hogy olyan nagyszerű könyvtára van az én kedves gazdámnak, nemes nemzetes és vitézlő tányértalpassi Tányértalpú Barna úrnak, akár a legtudományosabb akadémikusnak. Hiszen mindnyájan tudjuk róla, hogy szereti a könyvet, a tudományt; váltig is mondotta nekem:
- Mikor egy-egy jó könyvet olvasok, ugy érzem magamat, mintha csak mézet nyalnék...
Mondanom sem kell talán, hogy a dúsgazdag könyvtárban legnagyobb számmal azok a könyvek vannak képviselve, amelyek útleirásokat tartalmaznak. Ott vannak a nagy fölfedezők, akik a tengerek veszedelmeivel dacolva, körülhajózták a földtekét és uj földrészeket kutattak föl az emberiség gyarapodására: akik behatoltak Afrika, Ázsia vadonjainak közepébe; akik száz halállal küzdve kutatták föl a Dél és Észak jégbirodalmát; amely könyvek szerzőivel a mackó úr bizonyos atyafiságot tart fönn, mert, amint nem kis önérzettel szokott rá hivatkozni: ő maga is bejárta már vagy száz tű hosszát életében. Vissza