A három táltos varjú

Előszó

A három táltos varjú
Egyszer volt, hol nem volt, csak az biztos, hogy régen volt, volt egy igen gazdag ország. Hanem annak az országnak számtalan sok szegény fia volt s így volt ez a szegény ember is, akiről szól az én mesém. Ez, halála után semmit se hagyott maga után, semmit se hagyott a föld színén, mint két tudatlan, mihaszna fiát. Ezeknek nem volt mit kezdeniük mást, mint hogy elindultak a nagyvilágba, hogy lássák, melyikükre szállna magától egy kis szerencse. Mendegéltek egy darabig ketten s egy helyen előttük kétfelé ágazott az út. A nagyobbik azt tanácsolta, hogy váljanak el s ezen a kétfelé vezető úton haladjanak kétfelé.
— De értsd meg jól, öcsém, hogy mához két évre itt, ezen a helyen találkozunk, hogy lássuk, melyikünk mire tudta vinni s melyikünk lett gazdagabb a másiknál.
Abban a pillanatban el is váltak egymástól. Egyik ment napkelet felé, másik ment napnyugat felé. A nagyobbiknak elég jól ment, mert felfogadták egy uradalomba kocsisnak s itt a munkája után megvolt a megélhetése. De a kisebbik csak úgy tengődött ha egy kis fát vághatott valahol, amit ma keresett, másnap meg is ette. Így surrant el egyik nap a másik után. Haladtak az évek, elfordult oda is, hogy útnak kell indulni a keresztútra, hogy a testvérivel találkozzék. A kisebbik fiúról csak úgy csüngtek a rongyok. Állt a keresztútnál és várt, mert nem látott senkit. Hátha jön az ő bátyja, akinek jobb sora lesz, mint az övé s hátha segít az elesett öccsén. Vissza