A Harmadik Birodalom keletkezése

Előszó

A párizsi békeszerződések legfőbb hibáját ma már abban szokták megállapítani, hogy a nyertes fél a kétoldalú megegyezés helyett megelégedett egyoldalú követeléseinek az ellenfélre való ráerőszakolásával: és hogy ezek a követelések nem a háború áldozatainak mértékeléséhez, hanem az ellenfél megsemmisítendő erőinek nagyságához voltak arányítva. Ezért senki sem csodálkozhat azon, hogy a háború pusztításait nem a béke nyugalma és áldásai váltották fel, mert a történelmi kritika nem tekinthette természetellenesnek azt, hogy ha a halálra ítélt népek az élethez ragaszkodva börtöneikből szabadulni törekedtek. Ugyanaz az életösztön, amely az egyes embert erejét meghaladó tettek elvégzésére teszi képessé, hatványozott mértékben nyilvánul meg, ha milliók ereje sodródik és hajt a börtön sötétjéből a szabadság napja felé. A szabadság erejét viszont mi sem mutathatja inkább, mint hogy a történelem folyamán mindig föléje került azokban, akiket a sors kedvezőtlen fordulata szolgaságba döntött és akik a sors kedvező fordulata után vágyakoznak, hogy magukról a szolgaság láncát lerázzák és ismét szabadokká lehessenek.
Puszta frázis volna ezek után hozzá tenni azt, hogy a béklyókba kötött nép hogyan küzd a szabadságért. Sokkal inkább azt kell mondanunk, miszerint az előrelátásának megdöbbentően csodálatos hiánya volt szükséges ahhoz, hogy olyan államférfiak akiktől a közhit szerint a tehetséget elvitatni nem lehetett, lemondottak arról a nemes feladatról, hogy egy öldöklő háborút a történelemben adott és a nemzetközi jogban ismert szabályok szerint befejezve a megkínzott népeknek békét adjanak. Vissza