A hangképzés reformja

Előszó

Herceg Ferenc egyik gyönyörű vezércikkében többek között a következőket irta: „Akinek valamely igazság van a birtokában annak nincs joga, hogy magába zárja. Ki kell vele állania a világ piacára, mert minden igazságban Isten szól az emberiséghez."
Régen foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy a hangnevelés terén folytatott több évtizedes küzdelmeimnek eredményeként megismert igazságokkal a nyilvánosság élé álljak. Herczeg Ferenc imént emlitett nagyszerű megállapításának hatása alatt a bennem régen élő tervet megvalósítom.
Mielőtt azonban hangnevelő munkámat és annak ezideig elért eredményeit ismertetném, visszapillantani kívánok az elmúlt idők eseményeire. Ezek az események egyrészt világot vetnek azokra a nehéz küzdelmekre, amelyek egész művészi pályámat végig kisérték, másrészt arra az útirányra, amely végül is George Ármin ének-pedagógia elméletéhez a "Stauprinzip"-hez és általa a koncentrált hang mibenlétének megismeréséhez vezetett, hogy azután világító fáklyaként utmutatóul szolgáljon művészi és pedagógiai munkám további folyamán. Az ut, melyen haladunk, nem a véletlenek láncolata. De törekvéseink szerves összefüggéséről csak akkor lesz tiszta képünk, amikor utunk legnagyobb részén már átjutottunk. Rövid vázlatomban ezekre az összefüggésekre is ki akarok térni.
Legkisebb gyermekkorom óta fogékony voltam a hang iránt. Ezalatt nemcsak azt a hangot kell érteni, amely énekben, vagy különféle zenei instrumentumokon szólal meg. Rendkívül lekötötte figyelmemet a dallamos beszéd is, még akkor is, ha a nyelvet nem értettem. Vissza