A hamis Nero

Előszó

Részlet a könyvből:
1. KÉT POLITIKUS
Amikor Varró szenátor ezen a napon, március hatodikán, a római császári Szíria tartomány kormányzói palotája felé tartott, a járókelők hosszasan bámultak gyaloghintója után. Cejon, az új kormányzó két nappal ezelőtt vette át ünnepélyesen hatalmának jelvényét, a bárdokat és vesszőnyalábot, s mindenkinek feltűnt, hogy Varró szenátor, a tartomány legtekintélyesebb férfia nem jelent meg a szertartáson. Most, hogy kissé megkésve tisztelegni ment, egész Antiochia kíváncsian várta, milyen lesz a viszony közte és az új ember között.
Ragyogó tavasz volt, meglehetősen hűvös, a hegyek felől vidám kis szél fújdogált. A gyaloghintó befordult a pompás, hosszú főútra. Varró szenátor duzzadt ajka körül apró mosolygás bujkált, gyakorlott szemmel megállapította, hogy az új kormányzó mellszobra máris ott díszeleg számos középület és nagy üzletház előtt, buzgó hivatalnokok és polgárok tisztelete jeléül. A sietve tovaimbolygó gyaloghintóból szemügyre vette a szobrokat. Görcsösen hátrahúzott vállon apró, kemény, csontos fej ül. Mennyi ideje annak, hogy hús-vér elevenségében látta ezt a fejet? Tizenkettő, nem — tizenhárom esztendeje. Akkoriban jóindulatú lenézéssel szemlélgette. Akkoriban jómaga volt az, aki a napfényben sütkérezett, Nero császár kényeztette, míg a másik, ez a Cejon semmiképpen sem tudta megnyerni a császár kegyét. Vissza