Előszó
A sorozat első könyve, A Háló kalózai - Uralni a gépet új műfajt teremtett: a "kiberkrimit". Olyan, magányos hackerekről szóló, kitalált történeteket mesélt el, akik valós technológiákat...
Tovább
Előszó
A sorozat első könyve, A Háló kalózai - Uralni a gépet új műfajt teremtett: a "kiberkrimit". Olyan, magányos hackerekről szóló, kitalált történeteket mesélt el, akik valós technológiákat használtak. A sorozat második könyve, A Háló kalózai - Hogyan lopjunk kontinenst a csapatban dolgozó hackereket, és az összehangolt rosszindulatú támadásaik által okozott károkat mutatja be. "A Háló kalózai"-könyvek mind a regények, mind a a számítástechnikai könyvek terén egyedülállóak: történetük ugyan kitalált, de a bennük alkalmazott technológia nagyon is valós. Noha a konkrét esetek egyike sem esett meg, akadályuk a valóságban nincs. Egyesek persze most azt mondhatják, hogy nem szerencsés használati utasítást adni a bűnözők kezébe, de szerintem ezek a könyvek másról szólnak: a hackerek gondolatvilágába engednek bepillantást, márpedig még a legjobb hackerek is azt mondják, hogy ez szellemi játszma. Amint azt a K0resh által a köztudatba dobott és a DEFCON-pólókra is rányomtatott mondás remekül összefoglalja: "Root is a state of mind" ("Rendszergazdának lenni egy állapot"). Hiába rendelkezünk a kellő szakértelemmel - ha hiányzik a szellemi erő, sosem jutunk fel a csúcsra. Ez különbözteti meg a profi hackereket az amatőröktől.
Amikor hackerekről beszélek, nem bűnözőkre gondolok. Ezt illetően elég sok a félreértés, amióta csak a tömegtájékoztatási eszközök számítógépes betörésekről kezdtek tudósítani. A hacker szó eredetileg dicséretnek minősült, amellyel a technikailag hozzáértő programozókat és rendszergazdákat illették. Ha gond volt a rendszerünkkel, amit gyorsan meg kellett oldani, a legjobb hackert bíztuk meg a munkával; azt, aki átlátta az egész rendszer működését, és képes volt akár a forráskódot is "feltörni", hogy elhárítsa a hibát. Míg mások esetleg ismerik a rendszer egyes eleminek működését, a hackereknek átfogó képük van róla, amelyet észben tartanak,mialatt a részletekkel foglalkoznak. Mindez nagy rugalmasságot ad az adott probléma megközelítésekor, hiszen nem arra számítanak, hogy már az első kipróbált megoldás működni fog.
Steven Levy 1984-es könyve, a Hackers: Heroes of the Computer Revolution (Hakcerek - A számítógépes forradalom hősei) remekül örökítette meg a korai hackerek erkölcsi normáit, útmutatásul szolgált a jövőre nézve. Az azóta eltelt időszakban azonban a hacker kifejezés a média és a reklámkampányok hatására valami gonoszat kezdett jelenteni. Mivel a szót már régóta használták, kényelmesebb volt egyszerűn hackernek nevezni valakit, mintsem azt mondani rá, hogy hackerbűnöző. Egy bűnöző autószerelőt sem nevezünk nemes egyszerűséggel "autószerelőnek", és nem lenne szabad ezt tennünk a hackerek esetében sem.
Vissza