...a hallgatás kórtermeiből

Fülszöveg

Pétercsák Maxim a pályakezdő költőknek ahhoz a kisebbségéhez számlálható, aki a nemzeti, nemzedéki hovatartozás mellett saját sorshelyzetét, morális kötelmeit is komolyan veszi. E tekintetben inkább a közösségvalló költőkre emlékeztet. Közvetlen kijelentéseivel, de elvonatkoztatásaiban is egyaránt érezteti az egyén és társadalom közti feszültséget: „Itt ember mit se orvosolhat; / legfeljebb tetten ér / tettek helyett." (Kő: zuhanásban), vagy „Magányunk az idő cirkuszában pózol/' (Koordináták)
Bonyolítja a szerző egzisztenciális problémáját, hogy anyja révén az orosz-szláv etnikum iránt is természetszerűen vonzódik. Ennek jelei nemcsak tartalmi, érzelmi vonatkozásban mutatkoznak, de valószínűleg a formák gyakoribb használatában is.
Pétercsák Maxim kétségtelen erénye, hogy gondolatilag igényes, hogy kifejezésmódjában tömörségre, pontosságra törekszik.
Próbálkozásai persze nemegyszer kockázatosak. Ennek ellenére Pétercsák alkat és nyelvi szemlélet dolgában költővé lett. ... a hallgatás kórtermeiből kötet versei a bizonyítékok.
Fodor András
Minden kötetbe került vers fénykép a múltból. Az egész kötet így fényképek sorozata. Azt is mondhatnánk: a múlt fényképalbuma.
És ha már a fénykép szót használtuk, ahhoz szervesen hozzátartozik a fényképezőgép; a költő esetében maga az alkotó.
Nekem azonban a fényképezőgép többet is jelent; óhatatlanul annak lelkét, az objektívet, azaz a lencsét juttatja eszembe, amiről tudjuk, hogy egy tárgy. De ha a képpel tovább játszadozunk, akkor - mivel emberről lévén szó - már nem a tárgyra gondolunk, hanem a filozofikusan értelmezhető fogalomra.
... a hallgatás kórtermeiből kötet versei egy évtized vívódásait, kételyeit és tehetetlen állapotrajzait mutatják. Ezek tolulnak egymásra, és ezek a változás fölgyorsult váratlansága következtében ténylegesen már mind a múlté is. Mivel azonban a lélek gyötrődéseit rögzítették, objektíven, azaz tárgyszerűen mindent lelepleznek: magát a kort, majd a történelembe kilökött ember tehetetlen s a fuldoklóhoz hasonlatos jajkiáltásait, végül pedig vágyait s vágyakozásait a tiszta lét és a még meglévő tiszta embertársak után.
Z. Szabó László Vissza