A halhatatlanok útja

Előszó

Részlet:

Jókai Mór születésének századik évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia egy nagykészültségű könyvet adott ki, melyről azok a barátaim, akik hozzám járnak, a legellentétesebb véleménnyel beszélnek ; egyik felük azt mondja, hogy helyes és világos bírálata Jókai regényalakjának, a másik rész úgy okoskodik, hogy az Akadémiának kár volt Jókai centenárumát csufondároskodással megrontani, mert e műben a regényíró lehetetlenségei vannak pellengére téve.
Csendes magányomból hadd mondjam meg én is a véleményemet. Soha Jókait megérteni az nem fogja, aki regényírónak tartja. Ő nem regényíró, ő nem írt regényt sem abban az értelemben, mint Geothe Wilhelm Meistert megszerkesztette, ahol Mignon vándorol és végül egy filozófiai országban állapodik meg, nem írt regényt mint Zola, aki a Rougon-Maquart-családban egy óriási biológiai tanulmányt mutatott be az emberiségnek; nem hasonlítható Tolsztojhoz sem, aki a Háború és Békében a világirodalom egyik leghatalmasabb alkotását adta, amelynek azonban nem azok a hősei, akik benne szerepelnek, hanem maga az orosz nép. Mert ez már nem regény, hanem egy eposz, egy nagy folyó, amelyben kis szigetek vannak. Ha Tolsztoj Homeros korában születik, a Háború és Béke hexameterekben jött volna a világra. De végül nem regényíró Jókai úgy sem, mint a nagy angolok: Dickens és Thackeray, akinek műveiből a Hiúság Vásárát tartom a legkiválóbbnak. Néhány oldala már fonnyadt és elavult, a többi azonban örökkévaló. Mindaz, amit Thackeray elénk állít, nagyszerű fotografiája a külső világnak. Vissza