A halhatatlan harcos I-II.

Előszó

Részlet a műből:

"Ata Ten, a mennybéli Úr leeresztette kardját. Karjának izmai remegtek még az utolsó sujtás erőfeszítéséstől, de haragos vonásai lassan kisímultak, szeme máris békésen nézett a zuhanó Ármány után. Az isteni erő által lesujtott Gonosz tört szárnyakkal zuhant végezete felé, estében kettészelte a levegőeget. Zúgva örvénylett két oldalán visszafelé a felkavart lég és áttüzesedett, ízzó csóvaként mutatta útját. Félve húzódtak félre útjából a csillagok és Vihar bátyó szilaj szélparipái remegva lapultak meg. Felnyögött az égi sátrat tartó Föld, amikor a rázuhanó test súlya leszakította. Egyensúlyában megbolygatva majd felbillent, kimozdította a vizek árját is medréből. Felbődült a tenger, hullámai egymás hátára kapaszkodva tajtékesőt permeteztek az égre. Vízisten alig bírta megfékezni a Földanyát tartó négy cethalat. Ijedten úszkáltak jobbra-balra újra meg újra kibillentve egyensúlyából a földet. Újra meg újra megremegtek az eget tartó oszlopok, alapjaiban reszketett az ég, felsuhogott Ata Ten naphímes sátora és egymáshoz ütődve összecsörrentek a csillagok.
Ata Ten rátámaszkodott szépmívű kardjára. Kissé meggörbült a napmarkolatú, holdpengéjű kard és a világ immár egyetlen Úra, balkarjával megtörölte verítékes homlokát. Körülnézett. Az igéje által teremtett szellemek remegve várták ítéletét. Ők - a teremtmények - az évezredes küzdelemben nem egyszer hallgattak Ármány szavára és az ő oldalán harcoltak a teremtő uruk ellen. Időbe telt, míg a jót felismerték és el tudták választani a rossztól. De Ata Ten mosolygot és szemének pillantása békét hozott a tengrik szívébe. Csak Ördöng asszony nem nyugodott meg. Nézte, egyre nézte az a csúnya, forró gőzt fortyogó, lávát okádó sebet Földanya testén, amelyben Ármány eltünt és nem emelte fel szemét a megbékélt égre. A fekete iszapot, a dögletes kénköves tüzet látta csak és nem Boldogasszony feléjetárt karját. Ördöng asszony szemében a harag, fájdalom, tehetetlenség keserű könnye égett, dacosan vetette hátra szép fejét, kiterjesztette nagy fekete szárnyát és sebes íveléssel szállt alá. Vissza sem nézett az elárvult égre és lakóira." Vissza