Előszó
Részlet a könyvből:
"Úszott a tóban a Hold. A halász leeresztette a lába mellé a hálót, és nem tett egy lépést sem a víz felé, nehogy megzavarja, csak állt a sötétben, és a szeme belekáprázott a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Úszott a tóban a Hold. A halász leeresztette a lába mellé a hálót, és nem tett egy lépést sem a víz felé, nehogy megzavarja, csak állt a sötétben, és a szeme belekáprázott a Hold aranyába.
Három hete nem fogott halat, arra gondolt, hgoy azért menekülnek el a tóból a halak, mert a Hold ide jár fürdeni. Mehet megint haza, üres tarisznyával. Mit szól majd a felesége meg a kutyája, mert mása nem volt senkije, búsult is emiatt, hogy nem lesz majd, akinek a hálóját átadja, aki gondját viselné öregségében.
Nem lesz mit enni sem; fölvette a hálóját a vállára, és indult volna haza, de egy hang megszólította:
- Hát te miért búsulsz?
- Hogyne búsulnék, amikor egész nap húzom-vonom a hálómat, dobálom jobbra, dobálom balra, mindig üresen húzom ki. A feleségem meg a kutyám várnak a kapuban, messziről meglátják, hogy megint nem fogtam semmit. Hiába fáradok estétől reggelig, nem kerül semmi az asztalra.
A fűzfák közül egy öregember lépett elő, a Hold megvilágította az arcát, egészen összenőtt, bozontos, ősz szemöldöke volt. Sokkal barátságosabbnak tűnt a hangja, amikor újra megszólalt:
- Dolgozz csak tovább, ne légy türelmetlen!
Vissza