A Halasi-Hirsch fiú I-II.

Előszó

Egy fiatalember a templom küszöbén.

A Bakáts-téri templom tornyában reggeli kilencet mutatott az óra, mikor egy fiatalember kissé tétovázó léptekkel igyekezett a templom felé. A Ráday-utcából jött, a körút felől, s mikor a templom elé ért, átment az utca másik felére, hogy megnézze, hány óra. Kétszer is felpillantott a toronyra, kissé rövidlátón hunyorogva; az első benyomásokra sohasem merte rábízni magát. Kilenc óra, igen, kilenc óra. Sietve megindult, körüljárta a templomot, bedugta fejét a plébániahivatal kapuján, elsétált az elöljáróság épülete előtt, s miután meggyőződött, hogy elsőnek érkezett, visszament a templom baloldalára s azon a köves térségen, mely az úttestnél néhány lépcsőfokkal magasabban álló templomot az utcától elválasztotta, fel-alá járt. Szürke, márciusi reggel volt, a cipők szárazon kopogtak a kövezeten. Egyszerű, kopott, ferencvárosi emberek jöttek-mentek dolguk után; hivatali szolgák, vásárcsarnokba siető asszonyok, hivatalnokok, tisztviselők. Egy-két orvos és ápolónő igyekezett a templom mögé, a szülészeti klinikára, néhány kereskedő és koldus a jobboldali elöljáróság épületébe. Szemben a templommal kispolgári utca a Duna felé vezet; közbül egy bőrgyár, melynek szaga megfekszi a környék levegőjét; a sarkon fűszeresbolt, előtte nagy teherkocsi, két zsákkal, melynek kirakásán öten is fáradoznak... Vissza