A halálraítélt zászlóalj

Előszó

Aki rászánja magát arra, hogy ezt a visszaemlékezést elolvassa, azt előre figyelmeztetem, hogy a felidézett események már több mint 50 évvel ezelőtt történtek. Az emlékezés ennyi idő után ugyancsak megkopott, és a rendszeres írás megkezdése előtt magam is attól tartottam, hogy nehéz lesz vallatóra fogni a régmúltat. Fiam biztatására azonban nekifogtam, és azt tapasztaltam, hogy minél jobban beleástam magam az írásba, annál több dolog jutott eszembe, olyan részletek is, amikről nem is álmodtam volna.
Történetem legfontosabb része a Gyimesi-szorosban végbement harcokról, majd a bekerítésből való kitörésről tudósít. Az ezeréves határnak ezt a szakaszát a 32. hegyi határvadász zászlóalj s ennek mihályszállási és gyimesbükki őrse próbálta megvédelmezni a rázúdoló, aránytalanul nagy méretű szovjet túlerővel szemben. (Erősítésként 4 vetőből álló aknavető szakaszt és egy páncéltörő ágyút rendeltek még oda a zászlóaljból, valamint az 1. Székely hegyágyús tüzérosztály egy ütegét a 70. Székely Határőr Csoport keretéből. A pályaudvar és a szoros védelmét egy darab légvédelmi ágyú szolgálta.) A gyimesi harcok három hétig tartottak. A Keleti Kárpátok átjáróiban már augusztus végén (a román átállás után azonnal) betörtek a szovjet csapatok, és áttörés jellegű tért nyertek Gyimestől délre és északon. Gyimes tartotta magát a legtovább. Vissza