A halálra táncoltatott leány (dedikált példány)

Fülszöveg

Régi adósságot szeretnénk törleszteni e csíki balladákat tartalmazó kötet megjelentetésével. Százötven és még néhány éve leírták, s azóta is többször megismételték, hogy Gyergyószék, Fel- és Alcsík-, Kászonszék népének költészete méltánytalanul maradt ki a székely népköltészetet bemutató első kötetből, hisz Csíkban éppen úgy születnek, élnek, terjednek a mindennapi élet részét képező, valós történetekről szóló, gyökereiben tán évezredekbe nyúló, apáról fiúra, hegyekbői-völgyekből hegyekre-völgyekre szálló énekek, amelyek gyakran elhangzottak közös találkozások idején, fárasztó munka közben, csatákba induló, táborozó katonák, fogságba hurcoltak vagy erdőkbe menekültek, szolgák és szolgálók ajkán bú, fájdalom enyhítőnek, ritkábban vidámság fokozójának vagy pedig a csendes hétköznapokpihentetőjének.
S ha voltak létünket is galádul fenyegető, becsületünkbe kegyetlenül belegázoló, anyanyelvünket, lelkünkből fakadó szép énekeinket cinikusan tiltó időszakok, mi mégis, minden pusztító... Tovább

Fülszöveg

Régi adósságot szeretnénk törleszteni e csíki balladákat tartalmazó kötet megjelentetésével. Százötven és még néhány éve leírták, s azóta is többször megismételték, hogy Gyergyószék, Fel- és Alcsík-, Kászonszék népének költészete méltánytalanul maradt ki a székely népköltészetet bemutató első kötetből, hisz Csíkban éppen úgy születnek, élnek, terjednek a mindennapi élet részét képező, valós történetekről szóló, gyökereiben tán évezredekbe nyúló, apáról fiúra, hegyekbői-völgyekből hegyekre-völgyekre szálló énekek, amelyek gyakran elhangzottak közös találkozások idején, fárasztó munka közben, csatákba induló, táborozó katonák, fogságba hurcoltak vagy erdőkbe menekültek, szolgák és szolgálók ajkán bú, fájdalom enyhítőnek, ritkábban vidámság fokozójának vagy pedig a csendes hétköznapokpihentetőjének.
S ha voltak létünket is galádul fenyegető, becsületünkbe kegyetlenül belegázoló, anyanyelvünket, lelkünkből fakadó szép énekeinket cinikusan tiltó időszakok, mi mégis, minden pusztító körülményből ki, tudtunk vergődni, újból talpra tudtunk állni, amelyet az erős hitnek, kitartó makacs akaratnak, szívós munkának, őseink által ránk hagyott hagyományőrzésnek, s bizonyára valamelyest a nehéz napokban vigaszt is nyújtó, fájdalmainkban elsuttogott énekeknek is köszönhetjük. És ezt a messze keletről magunkkal hozott, európai létünkben az új életformához igazított, évszázadokon át hűséggel őrzött nyelvet és népi alkotásokat nekünk is óvnunk, értékeit másoknak is megmutatnunk kell. Vissza