Előszó
Részlet a könyvből:
"Hartmannak nagy füle, nagy orra és nagy foga volt. Fosztogatónak is szokták szólítani, ezt a becenevet rendszerint minden kansasi megkapja.
- Tudod, mit csinálok a háború után, Braithwaite? - kérdezte álmodozva, szándékosan megfeledkezve arról, hogy még ezt a napot sem fogja jószerivel túlélni, nemhogy a háborút.
- Mit? - kérdezte Braithwaite, aki e pillanatban szintén szívesen kerülte a nyomasztó témákat.
- Szerzek vagy kétszáz hektár jó ártéri földet és termesztek rajta egy kis kukoricát.
- Mi az ördög az az ártéri föld? - vágott közbe Braithwaite.
Hartman rásandított oldalvást.
- Nem tudod, hogy az ártéri föld micsoda?
- Nem kérdeztem volna meg, ha tudnám.
- Az áldóját, el se hittem volna, hogy egy felnőtt ember nem tudja, mi az az ártéri föld.
- Na, hát mi a nyavalya?
- Az ártéri föld az, ami valami víz mellett van. És nagyon jól meg lehet művelni.
- Aha, már értem.
- És ezenkívül lesz néhány disznóm is. Kukoricával fogom hízlalni őket és aztán eladom mindet a húsfeldolgozóknak. A trágyájukat meg visszaviszem a kukoricaföldre. Így látod semmi se megy veszendőbe. A disznóhizlalásban van pénz. Például mit gondolsz, miből van az a húsos sütemény?
- Disznótrágyából.
- Az íze tényleg olyan, de különben nem abból csinálták. Hanem disznóhúsból.
- Még a végén elhiszem.
- Nem is volt olyan rossz.
- De igen.
- Ó, nem. Na aztán lesz még egy szép kis kertem, ahol saját magamnak termesztek majd kukoricát és epret, meg néhány tyúkot, hogy mindig legyen friss tojás. Tudod az a jó egy farmon, hogy sohasem kell amiatt aggódnod, hogy nincs mit enni.
Braithwaite Hartman szemébe nézett.
- Te, Fosztogató, basztál már meg disznót?
- Egy disznót megbaszni!
- Persze, egy disznót. Te, meg a hozzád hasonló srácok állandóan az állatokkal dugnak a farmokon, hát nem?
- Az ördögöt!
- Úgy hallottam.
- Hát, nem mindig - mondta Hartman ingerülten.
- A malackával milyen?
- Soha az életemben nem dugtam meg disznót.
- Hát birkát? Úgy hallottam, ugyanolyanok, mint a nők.
- Amerre mi lakunk, nincsenek birkák.
- Tehenek?
Hartman fapofát vágott.
- Na jó, néhány tehénnel csináltam annak idején.
- És milyen?
- Tudod nagyon kell vigyáznod, hogy le ne essél a fejőszékről. mert ha tehénnel akarod csinálni, fejőszékre kell állni. Különben, a nőkön kívül persze, a legszívesebben csirkéket dugtam meg. Nem is tud semmit az életről, aki még nem dugott meg csirkét.
Braithwaire teljesen elképedt. Most már maga se tudta eldönteni, Hartman ugratja-e vagy komolyan beszél."
Vissza