A halálom utáni napon

Fülszöveg

"Itthon vagyok, mondta méltatlankodva. Nem hallasz? Senki se válaszolt. Az ágyra meredt. Gábor a hátán feküdt. Szokatlanul, máskor valamelyik oldalára fordulva aludt. Lehetőleg úgy, hogy ne nyomja a szívét, Kitágult pupillája nem rá, a plafonra szegeződött. Meghalt, suttogta Júlia, pedig sikítani akart, a sikítás azonban torkában rekedt. Lába megmerevedett, a látványhoz nem volt megfelelő mozdulat illeszhető. Nem mert az ágyhoz közelíteni, pár lépésről figyelte férjét. A munkahely, a munkahely, lehetetlen, ezeket a szavakat ismételte eszelősen. Fogai összeverődtek, meghalt, mondta erőltetett nyugalommal, és arra várt, valaki majd ráordít. Kedves, csavargó macska, maga kétségtelenül megbolondult! Elment az esze! Az eszekereke, tódította a helgolandi hajó. Meredten állt, nem tudta, mit tegyen. Ha egyet lép, rádől a szoba. Az ágy felett, pedig oda se nézett, Gábor egyik számára kitalált beceneve lebegett: Trüfflitúró fekete malac. Igen, akkor még nagyon szerették egymást. Ez a múlt idő hasonlóan az órára tűzött bridge-látomáshoz, megmozdíthatatlanná, végérvényessé vált. Valakit ki kell értesíteni. Ez a mondat épp olyan mozdulati kapcsolódás volt, mint előbb a pénz és a borravaló, nem annyira az ész, a tehetetlenség sugallta. A házmesternőt semmi esetre sem. Sunyi pillantása a tagadás felett táncolt. A két farkasszemező órától szemmel tartva, kitántorgot a szalonba, és feltárcsázta barátnőjét."
A kitűnő író, költő legújabb regényében azzal a merész gondolattal "játszik el", vajon mi zajlik majd le hozzátartozóinak fejében közvetlenül a halála után. Hogyan néznek szembe az emlékekkel, saját lelkiismeretükkel, az elmúlással. Mély és fordulatos monológok során át formálódik a történet, mely egyetlen napban sűrűsödik össze. A feleség, a szerető és két volt osztálytárs szemszögéből láttatja magát és hiányát az író, aki számos önéletrajzi szálat is beleszőtt regénye szövetébe. Vissza