A halál vége

Fülszöveg

Az emberiségettúlzottan magabiztossá és felfuvalkodottá teszi már a győzelem előérzete is. Pedig ha sikerülne végre együttműködnie a két civilizációnak, akkor talán újra lehetne írni a történelmet, mely nem a múltunk, nem a jelenünk, és nem is a jövőnk. „Ha az új univerzum valóban megszületik, számos, palackba zárt üzenet sodródik majd benne. Hihetőnektűnt, hogy a palackok egy jelentős részében olyan tárolómechanizmusok működnek, melyek az adott civilizáció minden tagjának emlékeit és gondolatait magukba zárták, részletes biológiai jellemzőikkel együtt - talán ezek a feljegyzések elegendőnek számítanak majd ahhoz, hogy az új univerzumban egy új civilizáció új életre keltse azt a régi civilizációt."
A kínai származású, Hugo-díjas és kilencszeres Galaxy-díjas szerző negyedik, ötödik és hatodik regénye együtt adja ki a Háromtest-trilógiát, melynek most a harmadik részét olvashatják a magyar rajongók. Az első kötetben így búcsúzott Cixin: „Rájöttem, hogy van egy különleges... Tovább

Fülszöveg

Az emberiségettúlzottan magabiztossá és felfuvalkodottá teszi már a győzelem előérzete is. Pedig ha sikerülne végre együttműködnie a két civilizációnak, akkor talán újra lehetne írni a történelmet, mely nem a múltunk, nem a jelenünk, és nem is a jövőnk. „Ha az új univerzum valóban megszületik, számos, palackba zárt üzenet sodródik majd benne. Hihetőnektűnt, hogy a palackok egy jelentős részében olyan tárolómechanizmusok működnek, melyek az adott civilizáció minden tagjának emlékeit és gondolatait magukba zárták, részletes biológiai jellemzőikkel együtt - talán ezek a feljegyzések elegendőnek számítanak majd ahhoz, hogy az új univerzumban egy új civilizáció új életre keltse azt a régi civilizációt."
A kínai származású, Hugo-díjas és kilencszeres Galaxy-díjas szerző negyedik, ötödik és hatodik regénye együtt adja ki a Háromtest-trilógiát, melynek most a harmadik részét olvashatják a magyar rajongók. Az első kötetben így búcsúzott Cixin: „Rájöttem, hogy van egy különleges képességem: az elmémben konkrét alakot öltöttek olyan léptékek és létezések, amik messze meghaladják az emberi érzékelés határait - mind mikro-, mind makroszinten -, és amik másoknak csak elvont számok maradtak. Meg tudtam őket érinteni, érezni, ahogy másokafákatvagy köveket. Még ma is,amikor az univerzum 15 milliárd fényéves sugara és a kvarkoknál nagyságrendekkel kisebb »húrok« a legtöbb embert elzsibbasztják, a fényév vagy a nanométer élénk, fenséges képeket hív elő az elmémben, kifejezhetetlen, vallásos áhítatot és sokkot ébreszt bennem. Azokhoz képest, akik ezt nem ismerik, nem tudom, hogy szerencsésnekvagy pechesnek érezzem magam. Az biztos, hogy az ilyen érzések miatt lettem science-fiction rajongó, majd később szerző." Vissza