A halál szele I-II.

Fülszöveg

James Jones nagyszerű, fejedelmi rögeszméje a háború volt... Igazi emlékműve nem is lehet más, mint A halál szele - ez a purgatórium, katartikus mű a felvillanó emlékekben és delíriumban állandóan és fenyegetően jelen lévő harcról, csatatérről, pusztításról.
Kórházhajó érkezik a csendesóceáni hadszíntérről Amerikába. Utasai között van négy fiatal katona, akik már ismerősek az olvasó számára: a szerző Most és mindörökké, és A vékony vörös vonal című regényeinek főhősei ők, bár a nevüket az író megváltoztatta.
Testileg-lelkileg összetörtek, kiégtek, úgy érzik, cserbenhagyták harcoló társaikat. Az otthon földje sem hoz megnyugvást számukra, hiszen az élet sokszorta bonyolultabb, kiismerhetetlenebb itt, mint a fronton volt.
Futó szerelmek, kalandok, szörnyű csalódások váltogatják egymást. A kiúttalanság érzése egyre jobban úrrá lesz rajtuk, sejtik, hogy az életük így vagy úgy bevégeztetett...
Eddig Strange gondosan kerülte a nőket Luxorban. Úgy érezte, ennyivel tartozik feleségének. De ez egyáltalán nem ment olyan könnyen. Itt Luxorban sokkal nagyobb erőfeszítéseket igényelt távol tartani magától a nőket, mint felcsípni és megkúrni őket. A városban nyüzsgött a szabad préda. Szegecselőnők. Hegesztőnők. Esztergályosnők. Mind gátlástalanul vadászott a katonákra, mindegy volt, hogy egy hétre, vagy csak egy éjszakára. Mivel váltott műszakban dolgoztak, az ember éppúgy horogra akadhatott reggel nyolckor, mint délután, vagy este. Sokan nem is dolgoztak, csak jártak egyik buliról a másikra, egyik hotelszobából a másikba. Kemény munka volt nem felszedni őket, vagy megakadályozni, hogy ők felszedjék az embert. Strange mégis ellenállt. Harmadszor is otthon volt. (Otthon?) Nem sok változást tapasztalt. Linda Sue éppoly hűvösen és közönyösen viseltetett a hálószoba-ügy iránt, mint első alkalommal. Bár soha nem mondott nemet. Viszont Strange egyre kevesebb kedvet és vágyat érzett magában a szex iránt.
Egyszerűbb volt befordulni és aludni, vagy lemenni abba a soha nem üres konyhába és inni még egy sört...
Amikor Winch visszatért a tengerentúlról, eleinte erős, szinte leküzdhetetlen vágy élt benne, hogy amíg alszik, a párnája alatt ott legyen egy bajonett, vagy egy 45-ös pisztoly. Ennek semmi értelme nem volt. Csak megnyugtató volt, mint a kisgyereknek a kedvenc takarója. Winch a régi századánál leírta a pisztolyát, mintha elvesztette, vagy ellopták volna, és igazán nem volt nagy dolog egy bajonettet beszerezni. A San Franciscó-i kórházban néhányszor tényleg valamelyikkel aludt, de azután leszokott róla. De mindkettő ott volt még a holmija között, és újabban a vágy visszatért, olyan erővel, hogy csak Carol jelenléte tudta megakadályozni benne, hogy párnája alatt fegyverrel aludjon. Azon a pár éjszakán, amit egyedül töltött a szállásán, egyszerűen nem tudott a vágynak parancsolni. Olyan megnyugtató érzés volt a fém melegét érezni a párna alá dugott kezében, amikor elnyomta az álom.
A rémálmokból azonban mostanra már három volt. Három különböző rémálom. Nem volt egyetlen éjszaka sem, hogy ne gyötörte volna valamelyik. És újabban kezdett előjönni akkor is, ha ébren volt, áttört a valós világba... Vissza