A halál művészete

Fülszöveg

Marie de Hennezel, a magyarul is olvasható A meghitt halál immár világhírű szerzője és Jean-Yves Leloup ortodox pap és teológus, a pszichológia és a filozófiatudományok doktora több éve vezetnek egy szemináriumot, ahol a gyógyíthatatlan betegekkel, haldoklókkal foglalkozó orvosokat, ápolónőket, önkénteseket készítik fel magasztos, ám embert próbáló feladatuk ellátására. Évek óta tartó együttműködésükből, "együttgondolkodásukból" született ez a két szólamra írt mű, amely nem más, mint közös töprengés az élet és főleg a halál lényegi kérdéseiről.
A szerzőpáros alapvető tapasztalata és így a könyv kiinduló tézise, hogy mai, modern világunk tagadja a halált, nem hajlandó tudomást venni róla, elrejti, tabuvá teszi. Ily módon megfosztja magát és minket attól a lehetőségtől, hogy az élet és a halál értelméről, az önös énünkön túlmutató és minden emberben meglévő, benseje legmélyén megbúvó transzcendens szent mibenlétéről elmélkedjünk. Pedig éppen ez segíthetne bennünket hozzá, hogy a halál küszöbén, amikor éppúgy vagy tán még jobban szenvedünk a "spirituális" kínoktól, mint a testiektől, ne a rémisztő semmivel találjuk magunkat szembe.
Marie de Hennezel és Jean-Yves Leloup megrendítő és felemelő könyve, amely oly meggyőzően, emberségesen, szépen szól élet és halál dolgairól, ezt a valamikor a vallás tradíciói és rítusai által kitöltött, ám mára meg-és kiüresedett spirituális teret próbálja kitölteni, értelmet adva ezzel a haldoklásnak, a halálnak is, és újfent bebizonyítva, hogy a haldoklók élni tanítják az embert, erőt adnak neki, elfogadtatják vele, hogy a halál az élet elidegeníthetetlen része, sőt bizonyos vonatkozásában a beteljesülése. Vissza