A halál mesterei

Fülszöveg

Richard Rhodes A halál mestereiben elsőként tárja fel teljes mértékben azt, hogy milyen szerepet játszottak az Einsatzgruppék, a II. világháború elején Lengyelországban és a Szovjetunióban a Himmler SS-e által létrehozott hivatásos gyilkolóosztagok. A szerző bemutatja, hogyan használták fel ezeket, miközben a nácik két különböző tervet is készítettek arra, hogyan végezzenek a megsemmisítésre ítélt civil lakossággal.
Az 1941 júliusában elindított első terv a kelet-európai zsidókat adta az Einsatzgruppék kezére, amelyek 1941 és 1943 között 1,5 millió férfit, nőt és gyermeket lőttek le és temettek el tömegsírokban, például Babi Jarnál - s ezeket a tömeggyilkosságokat mindeddig alábecsülték vagy figyelmen kívül hagyták a holokauszt történetének kutatói. Rhodes dokumentálja a program megszervezését és végrehajtását, és bemutatja azokat a szakembereket - közgazdászokat, építészeket, ügyvédeket -, akik a programot vezették és működtették, illetve a "közönséges végrehajtókat", akik a tényleges gyilkolás nagy részét elvégezték.
Az 1941 decemberében elindított második terv a nyugat-európai zsidókat vette célba. Ekkorra a több százezer áldozat szemtől szemben történő legyilkolása már annyira elállatiasította az SS-t, hogy döbbenetében még Himmler is valamilyen kevésbé "személyes2 kivégzési módszer bevezetését rendelte el - a holokauszt második hullámának hirhedt gázkamráit és krematóriumait. Rhodes bemutatja, hogy Hitler és Himmler terveiben a zsidók csak az első áldozatok voltak; 30 millió szláv és egyéb népcsoportba tartozó emberi lény meggyilkolásával akarták megnyitni Oroszországot a német betelepedés előtt.
Richard Rhodes a nürnbergi per mindeddig nagyrészt figyelmen kívül hagyott dokumentumaira, illetve a szemtanúk és túlélők nemrégiben hozzáférhetővé vált beszámolóira támaszkodva a holokauszt és a II. világháború történetének egyik kötelező olvasmányát írta meg. Vissza