A hajrá három pillanata

Előszó

Egy hosszútávfutó könyve elé
Zavarbaejtő feladat úgy előszót írni egy kiváló sportember önéletrajzi ihletésű könyvéhez, hogy személyesen nem követhettem nyomon a szerző, Mecser Lajos pályafutását. Hisz magam - egy olyan atlétikába szerelmes ember, aki e sportág művelésével is megpróbálkozott - Mecserrel hosszú éveken át idősebbek élménybeszámolóiban, régmúlt idők filmhíradóiban, a magyar sportsikereket megörökítő évkönyvekben találkoztam.
Ezek a híradások, tudósítások, legendák elsősorban abban az esztendőben, 1966-ban születtek, amelyik Mecser Lajos hosszú sportpályafutásának talán legsikeresebb éve volt. Abban az évben nyert fedettpályás amerikai bajnokságot, futott Európa-csúcsot hat mérföldön, s nyert a budapesti Európai Bajnokságon ezüstérmet „tízezren". Az akkor elért eredményt magyar hosszútávfutó azóta nemhogy felülmúlni, de megközelíteni sem tudta. A már fiatalkoromban annyiszor megcsodált rekord éppen annyi idős, mint én. De szintúgy máig utolérhetetlen Mecser Lajos ötezer méteres síkfutásban 1968-ban elért magyar rekordja, amellyel az ausztrál „világcsúcsgyárost", Ron Clarke-ot győzte le Stockholmban. Akkor volt épp három esztendeje, hogy egy évtizednyi munkával megdöntötte a nagy előd, Iharos Sándor „ötezres" idejét. Az 1998-as budapesti Atlétikai Európa-Bajnokság tiszteletére jelent meg a Magyar Atlétikai Szövetség gyönyörű centenáriumi kiadványa. A kötetben természetesen számos kép látható Mecser Lajosról: klottnadrágban, atlétatrikóban, az "ősi" szögesben fut - az élen. Ott, ahonnan eddig utódai sem tudták leszorítani.
Deutsch Tamás Vissza