A hajósi Mária-kegyszobor története

Előszó

A hajósi templom fő ékessége és drága kincse az a Mária-szobor, melyet a betelepülő svábok hoztak magukkal németországi hazájukból. Az egy méter magas, fából faragott szobor a főoltár központi alakja. Úgy 1500 körül készíthették, nagy valószínűség szerint Michael Erhart ulmi mester műhelyében. Az idők folyamán többször is átalakították, átfestették, és az adott kor ízléséhez igazodva, különféle kiegészítőkkel látták el. A barokk stílus pompájának megfelelően, aranyozott jogarral, országalmával és aranyozott koronákkal ékesítették, valamint igen díszes ruhákba öltöztették. Nemrégiben, az 1980-as évek végén eredeti, késő gót stílusának megfelelően állították helyre.
A kegyszobornak a szájhagyomány szerint megható története van, sok "szenvedésen" kellett keresztülmennie, míg a hajósi templomban és a hűséges magyar szívekben dicsőséges trónra jutott. Eredetileg a Bussen-hegyi kegytemplomban őrizték, majd a zwiefalteni bencés szerzetesek vették magukhoz, s tették templomuk oltárára. A busseniek elkeseredését csak növelte az a szerencsétlenség, hogy egy nyári villámcsapás felgyújtotta és szinte teljesen elhamvasztotta szeretett kápolnájukat. Erős hitük lévén, nem estek kétségbe, hanem újabb kápolna építésébe kezdtek, s a leégett helyén nemsokára ott díszelgett az új. A kápolna elkészültével visszakérték a bencésektől a szobrot, s nagy ünnepség keretében vitték haza, oda a zúgó tölgyerdő szélére. Vissza