A Hadtörténeti Múzeum értesítője 4.

Előszó

A magyar honfoglalás, az 1848-49-es szabadságharc és a magyar államalapítás évfordulójára a Hadtörténeti Múzeum egy átgondolt és koncepciózus, egymásra épülő kiállítás- és konferenciasorozattal jelentkezett. A kiállítások, így a „Huszárok, egy könnyűlovas csapatnem évszázadai", a „Fényesebb a láncnál a kard..." című 1848-49-es emlékkiállítás és az ahhoz kapcsolódó „Megtorlás", végül a „Kard és koszorú" kiállítások a magyar hadtörténelem és a magyar katonai jelképrendszer szempontjából legfontosabb időszakokat, területeket tárták fel és mutatták be. A témaválasztás fontosságát mutatja, hogy a kiállításokhoz kiadványok sora kapcsolódott: az 1848-49-es kiállítás reprezentatív katalógus- és tanulmánykötete Cs. Kottra Györgyi szerkesztésében (1999), Kedves Gyula tollából „A szabadságharc huszárai" (1992, 1998), Ságvári György szerkesztésében, illetve társzerzőségében a „Huszárok" (1996, angol változatban is), a Nagy Huszárkönyv (1996, német változatban is), a „Honvédhuszárok. Magyar királyi honvédlovasság 1920-1945" (2001), Zachar József szerkesztésében „A magyar huszár" (2000, angol változatban is) kötetei. E kiállítások és kiadványok remekül rímelnek az időszak kiemelkedő múzeumi eseményének tekinthető, a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett „Történelem-kép" kiállítására. Ez utóbbi azt vizsgálta, hogy a magyar történelem miképpen tükröződött a műalkotásokban, milyen viszony fedezhető fel a „valóság" és a „műalkotások" között, miként ragadható meg egy történelmi kor és esemény realitása. Az értelmezés középpontjában a művészet és emlékezet, történelem és emlékezet problémaköre áll, s ez már át is vezet jelen tanulmánykötet bemutatásához. Ebben az uralmi és katonai jelképek bonyolult asszociációs kapcsolatban állnak a „történelemmel", amelynek bizonyos korszakaira, hőseire, eseményeire kívánnak utalni és emlékeztetni. A katonai reprezentáció és jelképrendszer elemeiben szorosan kapcsolódik az állami, s az időben némileg visszalépve az uralkodói reprezentációhoz. Egyes műfajai, alkotóelemei, egészükben vagy részleteikben sokszor középkori, nem egyszer ókori eredetűek - miként egy Horatius sor Zrínyi-mottóvá válhat -, melyeket az aktualizálás, a mindenkori propagandaigény hívott újra életre, formált át vagy teremtett meg. A történeti múlt s azok szimbólumai rendkívül törékeny és sérülékeny területei a társadalmi emlékezetnek, melynek tartalma, pontos jelentése és mögöttes jelentés- és érzelmi tartományai olykor meglepően, még a politikusokat is meghökkentő gyorsasággal képesek megváltozni és átértelmeződni, máskor pedig szívósan élnek tovább és törnek föl a résztvevők „mögöttes emlékezetéből". Joggal tehető fel a kérdés, hogy az évszázadokon át élő Kerlés-kép s részben maga Szent László király mennyiben őrizte meg a XX. századra reprezentáló szerepét. Vissza