A hadászati támadófegyverrendszerek az ezredfordulón

Előszó

A XX. század utolsó évtizedében világunkban rendkívüli mértékű, előre jelezhetetlen, megjósolhatatlan változások mentek végbe - katonai téren is. Az egykori szocialista világrendszer gyökeres átalakulásának katonai vonatkozásai - a Szovjetunió felbomlása, az általa vezetett szövetségi rendszer, a Varsói Szerződés jogutód nélküli megszűnése - eredményeként véget ért az ideológiai alapú, világméretű katonai szembenállás, drasztikusan mérséklődött a globális katonai fenyegetettség, s vele Európában gyakorlatilag megszűnt a klasszikus értelemben vett nagy, országok, vagy országcsoportok közötti háború kirobbanásának veszélye.
A nemzetközi biztonságot mindenképpen kedvező irányba befolyásoló történések mellett ugyanakkor nem hagyhatók figyelmen kívül az atomfegyverek és legveszélyesebb hordozó-célba juttató eszközeik, a nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták elterjedésével összefüggő, veszélyeztetettséget fokozó tényezők. Ilyenformán a globális biztonságot csökkentő új veszélyek ugyancsak a most befejeződő évszázad utolsó évtizedének fontos, figyelemre méltó jellemzői.
Az atomfegyver-rendszerek elterjedése okozta veszélyeztetettség növekedés realitását kellőképpen igazolja az 1990-es évtized néhány eseménye. Közöttük kell megemlíteni mindenekelőtt az eredményes indiai és pakisztáni atomfegyver kísérleteket, s a hasonlóképpen eredményes észak-koreai, iráni, indiai, pakisztáni törekvéseket a nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták kifejlesztésére, s ezekkel összefüggésben az eredményes ballisztikus rakéta indításokat is. Mindezek egyértelműen arra utalnak, hogy az atomfegyverek- és legveszélyesebb hordozóeszközeik elterjedése ugyan nagy valószínűséggel megállíthatatlan, azonban széleskörű nemzetközi együttműködéssel egyfelől lassítható, másfelől pedig az időben megtett intézkedésekkel a veszély bizonyos mértékig mérsékelhető. Vissza