A hadarás

Előszó

Nagy mulasztást kíván pótolni a kötet. A hadarás Magyarországon is a logopédia mostoha gyermeke. Néhány szerző közlése foglalkozott csak ezzel az összetett beszédzavarral, s logopédusaink is inkább a dadogással társult esetek korrekciójára vállalkoztak. Ez utóbbi, a közismert tényeken kívül (a beszédzavar nem tudatos, a hadaró nem igényli a terápiát, a prognózis borúlátó stb.) azzal is magyarázható, hogy a hadarás sokrétű tünetét, a fejlesztendő területek egészét figyelembe vevő terápiás eljárás sem külföldön, sem hazánkban nem állt rendelkezésre. Ennek a sajátos helyzetnek a feloldására, pragmatikus céllal készült; ez a szakmai anyag, hogy a logopédus napi munkáját segítse. Az elméleti rész - a tünetek kivételével - rövidebb lélegzetű és a terápia jobb megértését szolgálja. A szerkesztő igen lényegesnek érzi, hogy a témával foglalkozni kezdő kollégák terápiás szemléletét formálja. A megelőzés, a korai kezelés jelentőségét szeretné bennük tudatosítani. Erre csak azért van szükség, mert a hadarást a felnőttkor beszédzavaraként tartják számon, annak ellenére, hogy a jellemző jegyek nagyrészt már óvodáskorban is megtalálhatóak. Természetesen nem olyan kifejezettek mint később, s emiatt gyakran nem is figyelnek fel rájuk. így az a gondolat sem merül fel, hogy a tünetek éppen ebben az életkorban befolyásolhatóak a leghatékonyabban. A monográfia viszont ezt hívatott sugallni azzal is, hogy minden életkorra (óvodáskortól a felnőttkorig) a jellegzetes sajátosságoknak megfelelő terápiás megközelítést ad közre, azt remélve, hogy egyre több logopédus kap kedvet ehhez a munkához. Vissza