A Habsburg abszolutizmus osztálypolitikája Magyarországon az 1760-as években

Előszó

Az abszolút monarchia történetének a kérdései az utóbbi években a hazai és a nemzetközi történészek érdeklődésének az előterébe kerültek. Legyen elég ennek igazolására az 1955. évi római és az 1960. évi stockholmi nemzetközi történész kongresszuson elhangzott előadásokra hivatkozni, továbbá arra a háromnapos vitára, amelyet ezekről a kérdésekről Akadémiánk Történettudományi Intézete a múlt év végén és ennek az évnek az elején rendezett.
Anélkül, hogy e tanácskozások és viták, nemkülönben a gazdag történelmi irodalom legújabb eredményeit akár a legösszefoglalóbban ismertetni megkísérlendők, két tanulságot levonhatunk belőlük. Az egyik az, hogy a marxista történészek sokkal többoldalúan és mélyrehatóbban vizsgálják az abszolutizmus problémáit, mint ahogyan a polgári történészek teszik. Ez utóbbiak kutatásainak az eredményeit sem becsülhetjük le, teljes tisztánlátáshoz azonban a marxista történetszemlélet segít. A másik tanulságot abban állapíthatjuk meg, hogy az abszolút monarchia történetének általános, annak minden szakaszára minden országban egyaránt érvényes törvényszerűségeit akarva meghatározni, csak egy-két - bár alapvető - tétel leszögezéséhez juthatunk el, annak feudális jellegéről, az osztályharccal való összefüggéséről. Olyan törvényszerűségek ezek, amelyek nemcsak a feudalizmus utolsó szakaszának az államformájára, az abszolutizmusra érvényesek, hanem korábbi feudális államformákra is, az abszolút monarchia jellemzésére tehát önmagukban elégtelenek. Vissza