A háború visszatér...

Előszó

Béke, vagy háború, - ennek a kérdésnek kell eldőlnie az elkövetkező hónapokban, mondotta Paul Boncour, aki Franciaország külügyminisztere volt, amikor ezt a kijelentést tette, amit nagyszerű könyvének mottójául választott Henri Pozzi, a kiváló publicista, aki "A háború visszatér" című könyvében felveszi a harcot a félrevezetett francia közvéleménnyel és a hivatalos francia külpolitikával szemben.
Paul Boncour kijelentésének elhangzása óta nemcsak néhány hónap, de egy év is eltelt és „béke" van még mindig, de nem azért, mintha a békeszerződéseik valóban békét teremtettek volna, hanem, mert ezidőszerint a világháború borzalmainak emlékei erősebbek, mint az általános európai feszültség, a békediktátumok intézkedései nyomán keletkezett elégedetlenség és az elkövetett igazságtalanságok felett érzett felháborodás, amely a legyőzött nemzetek szívében sajog.
Azonban ez a „béke" csak a vihar előtti csönd és nem az igazi megnyugvás, mert hiszen a békeszerződések mélyebb szakadékokat vontak a népek és nemzetek között, mint amilyenek voltak közöttük valaha. Gazdasági téren az autarchiás, önellátásos rendszerek szörnyű betegsége zúdult a nemzetekre, - politikai téren pedig olyan érthető és jogos gyűlölségeket termelt ki Versailles, Saint-Germain és Trianon, amilyenekre nincsen példa Európa történetében.
A tisztán politikai szempontok szerint, - de a bosszú szellemében, - a gazdasági és földrajzi egymásrautaltság s a nagy nemzeti hagyományok tekintetbevétele nélkül, a megdöbbentő tájékozatlanságod és hamis adatokon épült békediktátumok valósággal kaotikus állapotokat teremtettek Európában, amelyeknek nyomorúságait nemcsak a legyőzött, de a győztes államok is érzik. Vissza